Mindenkinek vannak olyan kedvenc közéleti szereplői, akinek a szavára, megnyilatkozásaira odafigyel (őket nevezi a népnyelv véleményformálóknak). Nekem speciel ilyen Csányi Vilmos, a neves etológus, aki manapság igencsak sokat hallatja a hangját társadalmi kérdésekben. Nincsen ebben semmi ellentmondás, a szeptember óta tartó bohózat sok hasonlóságot mutat az állatvilágban megfigyelhető törvényszerűségekkel… 

A Népszabadságban publikált cikkében (A hiedelmek logikája) az egészségügyi reformnak nevezett kapkodássorozatra reflektál. Csányi mondandójából kiviláglik, hogy a kormány fordítva ül a lovon, először megpróbálja modernizálni - milliónyi érdeksérelemmel - a pénznyelőként működő ellátórendszert, majd az óriási felháborodás kereszttüzében elmagyarázni mit miért tesz. Viszont a dolgok menete ellenkezőleg volna kívánatos. A szerző szerint előszöris két alapvető, a mindennapokba bebetonozódott, szülőről gyermekre szálló hiedelmet kellett volna szertefoszlatni, melyek a következők:

1. Az orvosi ellátás ingyenességének illúziója. „Mindenkinek, aki orvosi szolgáltatást vesz igénybe, tudnia kell, hogy a rendszer éppen mennyit költött rá. E mellé a sokszor tetemes összeg mellé oda kell írni, hogy ő az eddigi élete során mennyit fizetett már be, hangsúlyozva, hogy a befizetés egy jól meghatározott részét azok részére használják fel, akik még nála is kevesebbet fizettek, vagy még nála is többe kerülnek. Mert ezt így kívánják a becsületes emberi együttérzés és szolidaritás elvei.” 

2. Minden állampolgárnak (függetlenül attól, hogy mennyi járulékot fizet) egyenlően jár a legmagasabb színtű orvosi ellátás. „Egy pesti gazdag ügyvéd és egy egyedül élő öreg néni Szabolcsban soha nem fog azonos színvonalú egészségügyi ellátást kapni, akármilyen rendszert vezetnek is be. Sokkal tisztességesebb azt mondani a néninek, hogy neki is jár a kielégítő alapellátás, de a legújabb gyógyszerekre, a legjobb orvosokra, a legjobb kórházakra csak akkor számíthat, ha erre már korábban gondolt, kiegészítő biztosítást kötött és fizetett. Ő maga döntheti el, hogy ez mekkora legyen. A tisztességes, szociálisan érzékeny rendszer arra fog törekedni, hogy az a bizonyos alapellátás legyen jó, kielégítő, elviselhető, és évről évre fejlődjön egy kicsit.” 

Helyes a professzor diagnózisa, a politikai elitnek kíméletlen médiakampánnyal kellett volna bombázni a polgárokat, már a választások másnapjától. De nem terjengős Szembenézéssel és 5*1 órás Friderikusz-showval, hanem a 80 IQ-s átlagnéző szellemi színvonalával is befogadni képes lebutított szlogenekkel. Normálországban agymosás után jön a cselekvés, miután már adott egy hangyafasznyi bizalom. A nagyokos, bársonyszékben ülőknek nem a szakmai kérdésekbe kéne belekontárkodni (lásd ágyszámok), hanem az elfogadtatáshoz szükséges környezet megteremtésén illene munkálkodni. Nos, ezért is rettentően tehetségtelen ez a kormány. Hiszen amiről beszélünk, az a kommunikáció nevű tantárgy 1. óráján tanítandó…

(Blogter, 2007. február 18.)