Érdekes, szinte pótolhatatlan képződmény a BLOGTER horizontján a notórius gyűlölködők, numerikusan nem túl nagy, ám annál hangosabb tábora. Ők azok, akik szellemi kapacitás híján vagy csak pusztán lustaságból, kizárólag kommentárokkal teszik le a névjegyüket, önálló postokkal nem színesítik a palettát.

Persze ezzel önmagában semmi probléma nincsen, nem mindenki alkalmas a blogolásra. Viszont hozzászólásaik néha rákos daganatokként marják szét a bejegyzések testét, annyira elviszik egy nem kívánt irányba a feldobott témát. Nem az a baj velük, hogy rasszisták, antiszemiták, cigányellenesek, homo- és xenofóbok, hiszen mindenkinek magánügye milyen ordas eszmében hisz, ki hogyan égeti magát ostoba nézeteivel. A gond ott van, hogy nem tudják megmagyarázni, miért azok. Meghaladott, archaikus hiedelmeiknek a foglyaik, ahogyan azt Csányi professzort idézve kifejtettem tegnap. 

A viszonyulásom hanter, Lúzer, lajcsi, egérke és társaikhoz nagyon vegyes. Egyrészt jobban szórakozom rajtuk, mint a kuruc.infon, hiszen az a humor magasiskolája, ha valaki kizárólag nagycsőrű, közel-keleti lények összeesküvéseként fogja fel a világot, társtettesként a spájzban sunyiban meghúzódó, ám az események ütőerén a kezüket rajta tartó kommunistákkal. Járulékos elemként persze megkapjuk, hogy lassan kötelező lesz a homoszexualitás, illetve a cigányság kisebbségi sorba fogja kényszeríteni a szebb napokat látott magyarokat. Amikor nem vagyok teljességgel mókás kedvemben, akkor azért elmorfondírozok, hogy mégiscsak rejt egy minimális kockázatot, ha valakik ennyire meg vannak győződve a hiedelmeik jogosságáról. A gondolkodó ember éppenséggel ott kezdődik, hogy komoly csatározásokat vív magában az elveiről, a nézeteiről, ergo állandóan kételkedik belül a saját igazságában. 

Sok liberálissal ellentétben, szeretném megérteni ezeket az emberek, és nem zsigerből elutasítani, uram bocsá elhatárolódni tőlük. Tudni akarom, hogy milyen sérelmeket szenvedtek el a múltban, hol siklott félre, miért futott zsákutcába a polgárrá válási folyamatuk. Szívesen kommunikálnék velük értelmes, nyugodt hangon, de egyenlőre erre nincsen fogadókészség. Nem rajtam múlik…

(Blogter, 2007. február 19.)