Szemüveget Szélesnek!

Örök axióma: hiába van szekérderéknyi fizetőeszköz a svájci bankszámládon, attól még mozoghatsz elefántként egy számodra ismeretlen, ám meghódítani kívánt területen. A porcelánbolt szerepét ezúttal az ingoványos médiamocsár vállalja magára, míg ormányos emlősünk a Széles Gábor nevet kapta a keresztségben.

Már a Magyar Hírlap erőltetett arculatváltoztatásánál is látszott, valami nem frankó, több volt az ad hoc jellegű improvizáció, mint az egészségügyi reformban összesen. Ott azonban még lehetett takarózni azzal, hogy más vágányra kell ráállítani az MH gyorsvonatát. Az ECHO TV viszont már a fogantatásakor azt a nemes feladatot kapta, hogy alternatívát kínáljon az európai értelemben értékkonzervatív polgárok számára, más kérdés, hogy e népréteg számarányosan igencsak behatárolt errefelé. Ezért sugárzott diszharmóniát, amikor Fiala Jánost, a közismert nagy (és legkevésbé konzervatív) odamondót, villámmal leigazolta a csecsemőkorú csatorna. Gondoltam ebből jó is kijöhet (a látszólagos vadházasság ellenére), hiszen mégiscsak olyas valakiről van szó, akire még érdemes figyelni ebben a nagy dzsungelben, aki még nem vált hiteltelenné, nem lett szakmailag az idő előrehaladtával egyre pocsékabb, mint korosztályának néhány dinoszaurusza. 

Beszélgetős műsora (Szemüveg) be is váltotta a hozzá fűzött reményeket. Amellett, hogy Fialát a természetes kíváncsisága és az átlagot jóval meghaladó empatikus készsége tényleg erre a pályára teremtette, szeretné megérteni beszélgetőpartnerei cselekedeteinek mozgatórúgóit, és valóban bárkivel leül beszélgetni, ami a honi begyöpösödött, egysíkú és elhatárolódót játszó médiavilágban igazi kuriózum. Persze nem ad teret az ostoba betelefonálóknak a műsor gyengítésére, igazi felüdülés, hogy nem hallgatja végig Mari néni sirámait, amikor az nem tartozik szorosan a tárgyhoz. 

Meg is lett a böjtje: a Szemüveg lekerült az ECHO műsoráról. Hivatalos indoklás szerint: senki nem beszélhet ilyen alpári hangon, a tisztelt nézővel. Ezt valamelyik Széles-stróman mondotta volt, a nevét nem jegyeztem föl, mert jelentéktelen figurákét nem érdemes. A végső verdiktet persze minden bizonnyal a boss nyilatkoztatta ki. Nyilván, halvány lila segédfogalma sem volt Fiala nonkonform stílusáról (mindössze két évtizede tapossa az ipart), hiszen akkor aligha veszi meg, lévén nem illik a struktúrába. Rosszmájúként, okoskodnék egy cseppet: talán nem ártott egy műbalhét kreálni, hogy a figyelem a kevéssé ismert médiumra fókuszáljon. Ez azonban ellentmond (vagy mégsem?) a bevezetőben tárgyalt összevisszaságnak. Elképzelhető, csak mint reklámarcra volt szükségük a megosztó személyiségre, és miután valamelyest ismertté tették a márkanevüket, elérkezettnek látták az időt a homokszem kiiktatására. 

A Szemüveg ütötte lyukat igyekszik betölteni az ECHO vezetősége. Valamely szittya csatornától sikerült átcsábítani Pörzse Söndört és Siklósi Beatrixot. Mit mondjak, ez aztán a minőségi cserebere…   

(Blogter, 2007. február 9.)

Címkék: média