Demcsák Zsuzsa hat közepesen érdekes posttal ugrott fejest a blogtársadalom víz nélküli medencéjébe (azóta egy bejegyzése a delete gomb áldozata lett, hála az Index lejáratásának). A naplótörténeti esemény március 6-án rengette meg a szájberemberek ingerküszöbét, viszont azóta sem kép, se hang, a Danks-utód nem állt elő újabb kismamás sztorival.

Mivel a műremekeknek jóindulattal sem nevezhető szösszenetek öt perc leforgásán belül kerültek fel a világhálóra, jó okunk van feltételezni, hogy Demcsák az asztalfiók (vagy a winchester) mélyéről elővarázsolt babanaplóját tárja elénk, és nem eredetileg a nagyérdeműnek készített (kormányszpíkeri székfoglalónak is felfogható) szellemi termékekről van szó. Mintha a főnökei által előírt terhes kötelezettségét róná le izzadságszagúan. 

Természetesen nem várható el az egykori fehérnemű modelltől, hogy Max Weber protestáns munkaetikájáról, vagy Dovzsenko Föld című filmeposzáról tartson tudományos értekezést, viszont az mégiscsak követelmény volna egy jövendő főkommunikátortól, hogy a szaros pelenkák, a büfiztetés, és a hasfájás világából kiszakadjon néha, és releváns közéleti kérdésekben is megnyilvánuljon. 

Több, mint taplóság egy önmagát toleránsnak és empatikusnak hirdető kabinet leendő megtestesítőjétől az a mérhetetlen szociális érzéketlenség, ami Demcsák sorai között kiszüremkedik. Ráadásul minden egyes leütött karakterével érezteti a felsőtízezres burokból fakadó megvetését a kevésbé szerencsés néprétegek irányába. Barnakenyér, EU-konform játszótér, játékok melyekről nem olvadhat le a festék, alacsony utcai forgalom, csak néhány kritérium, melyet felsorol az óvodaválasztás feltételei közül. Később megosztja velünk, hogy az általa kiszemelt gyermekmegőrzőbe olyan kölyköket is behelyeztek, akiket vernek otthon a szülei, vagy hetente csak egyszer mossák a ruháit, ő pedig nem járathatja hátrányos helyzetű porontyokkal a saját pulyáját, ezért inkább a keserű otthonmaradást választotta. Később az Operabálról, az éttermekről és a Szent István park csemetéiről (akik jól szituált felmenőkkel bírnak, tehát nem a kerülendő kaszt) is szó esik, csupa-csupa irritáló, frusztráló, bicskanyitogató témáról, de aki a kóros szűklátókörűség tüneteit mutatja, annak ezek az élet nagy kérdései. 

Nagyon úgy fest, hogy Gál J. csapatának személyzetise, kizárólag a szakmai kontraszelekció elvét szem előtt tartva köti meg a borsos szerződéseit. Lehet, hogy a humánerőforrás-manager egy Fidesz-spion?

(Blogter, 2007. március 12.)