Fél hatra érkezem a Kossuth térre, amely kong az ürességtől. Furcsa, hiszen erre az időpontra harangozzák be az eszkalált kormánybúcsúztatás mindennapi nyitányát (április 30-ig). Aztán nagyon lassan emelkedik a látogatottság, ám a kereskedelmi csatornák a távollétükkel hirdetik, hogy a vértelen megmozdulásokra nem kíváncsiak. Egy kósza rendőrautó azért jelzi a távolból, a BRFK vigyázó szemei pásztázzák az esetleges törvénytelenségeket.

18 órára, Zámbó atya beköszönésére, mintegy kétszáz fős „tömeg” verődik össze. Többsége láthatóan a társadalom margóján lévő nyugdíjas, ez öltözékükből, szóhasználatukból, viselkedésükből könnyen kisilabizálható. Becsületükre legyen mondva, nem rendbontanak, nem skandálnak rasszista, vagy antiszemita jelszavakat. Láthatólag a mindennapok silány valóságából való menekülés a cél, élvezik, hogy végre kikiabálhatják magukból a nyomorukat. Az összeröffenés azt az illúziót kelti, hogy véleményük meghallgattatik, illetve az események alakítójának hihetik magukat. 

Mire a fent nevezett katolikus pap hozzákezd a már könyéken kijövő, unalomig ismételt frázisokhoz, befut egy televízió. A lógójukat nem teszik a kamerájukra, a riporterük viszont akár kocsisként is karriert futhatna. A nem sikerült jelenetek között elmormol egy „istenbasszameget”, szerencséjére a demonstrálóktól tisztes távolságból. Az Árpád-sávosok között kiszúrom Trencsényi Dávidot, a 168 óra újságíróját, aki egy baseball-sapka alatt igyekszik megőrizni az inkognitóját. Láthatóan nem kis gond ül ki a körszakállas arcára, hogy lesz ebből a nagy semmiből egy finom kis cikkecske? 

Isten szolgálja a reverendával nehezen összeegyeztethetően ajándékozza meg dörgedelmeivel a publikumot. Természetesen Gyurcsánynak takaródnia kell, de ez persze nem elég, az egész jelenlegi kormánykoalíciónak is a múlt ködévé kell válnia. Kissé ellentmondásosan, ezt követően a nemzeti egység ködös fogalma kerül elő. Azt persze nem osztja meg velünk, hogy ha az ország (jelenlegi) 40%-át képviselő csoportosulásokat elzavarná, akkor az összefogást hogyan valósítaná meg… 

Az impresszióim azt mondatják, hogy a vasfüggöny lebontása egy fikarcnyival sem növelte a nemzetbiztonsági kockázatot. A nyugdíjas Hyde Parkká átalakuló Kossuth tér, a jövőben akár turistalátványosság is lehet…

(Blogter, 2007. március 22.)