Orbán Viktor, a demokrácia nélküli többpártrendszer (ez a legfrissebb kreálmánya) egyik oszlopos bástyája, az új többség spirituális vezére, soha nem megy a szomszédba, ha lehetősége szottyan fellépni egy nagy nézettségű agymosóban (TV2, Tények, Bárdos András).

A Róna utcai cirkuszból többszázezer, tágra nyílt szájú négyévenkénti ikszelő hallgatja a bölcs szavakat. Néhány jól sikerült mondattal, minden szándéka ellenére padlóba döngöli a Morvai-jelentést, hiszen ő végre konkrét bizonyítékul szolgál Gyurcsányi és a vadállat zsernyákok közötti, sziámi iker-szerű összefonódásra. „A rendőrség vezetőjével háromszor, 22-én este, 23-án napközben, és 23-án este tanácskozott a miniszterelnök. Ön szerint miről beszélgettek?” – veszi elő Sherlock Holmes-i énjét Fejér megye büszkesége. 

Kisvártatva a közgazdász-professzort, és az oktatásügyi szakértőt is kirázza a virtuális cilinderéből. S bár ostorozza a kormányt a pénzügyi egyensúlytalanság miatt, ő bizony a mostaninak a sokszorosát öntene az egészségügybe, még több tanárt alkalmazna, valamennyi településen alsó tagozatot tartana fönn. A ziccerre nem csap le Máté Krisztina férjura, hiszen a kóros elvándorlások miatt nem ritkák az ötven fő alatti községek. Szép, gazdaságos vízió volna a 2-3 gyerkőccel üzemelő oskola… A közelmúltban az örök vadászmezőkre távozott Milton Friedman, nyugtalanul forgolódhat e költséghatékony szavak hallatán. 

A műsor záróakkordjában, a történész Orbán mutatta meg a benne rejlő kiapadhatatlan tudást. Az Árpád-sávos zászló azért nem azonos a nyilas lobogóval, mert azt egy kereszttel is kiegészítették a Szálasi-huszárok. Javaslom egy tárlat megtekintését az Andrássy út 60-ban, Schmidt Mária kalauzolásával (ha éppen nem Bajnaival szül világrengető összeesküvést), és akkor talán a parlamenti kivonulások világcsúcstartójának is a szemébe fog ötleni a további (plusz egy vörös csíknyi) differencia.

Végül, egy eddig sehol sem hangoztatott analógiára is rámutat a riportalany. Az ötvenes években megszentségtelenítették a magyar trikolórt (búzakalásszal, kalapáccsal, ötágú csillaggal), mégsem jut eszébe senkinek kommunista jelképként definiálni. Hiszen: „56-ban kivágtuk onnan”. Nem a nagyapáink, az elődeink, a forradalmárok, hanem mi, szemrebbenés nélkül többes szám első személyben. Majd csak előkerül egy dokumentum, amelyen (a mínusz hét éves) Viktor a felkelők élén masírozik a Köztársaság téren, és személyesen tünteti el a piros-fehér-zöld közé pofátlankodó, rákosista szimbólumot…   

(Blogter, 2007. március 1.)