Eddig sohasem próbáltam teljesen elzárni magam elől a médiacsapot, imigyen érdekes kísérletnek ígérkezett két hetet a közéleti bohózatot száműzve, kizárólag a napsütés, a koktélok, és a frissítő hullámok igézetében tölteni, mindezt az újra felkapottá váló Magyar-tengeren.

Tizennégyszeri nyugodt ébredés, Lendvai Ildikó bicskanyitogató hangja, Szijjártó Péter tenyérbemászó arcberendezése, Verebes István ziháló ánusznyalása, illetve Csiszár Jenő követhetetlen körmondatai nélkül. Kizárólag a kakasszó keltett, folytathatnám zseniális dramaturgiával, ha valahol az Alföld tanyavilágában üdültem volna. Ám ilyen nüanszokon nem érdemes merengeni, bőven kárpótolt az a csekélység, hogy fél hónapig mind Kármán Irén, mind E. Zsanett folytatásos fiktív szappanoperájának valamennyi új etapjáról lemaradtam, akár a Fradika az NB1-ről. 

Mikor a turista visszazökken a civilizációba, és rácuppan a netre (mint Horn Gyula a vodkásüvegre), vákumként szippantja be az információsztráda. Elmorzsol néhány papírzsepit a Pannon Puma távozásának hallatán, ugyanakkor helyeslő fejbólintással nyugtázza, hogy Ferenc testvér gőzerővel kutatja az új piacokat, és gondosan ápolja az észt nélküli finnugor gyökereket. Viszont Baló György-szerű gülüszem kerekedik a népszavazás-saga n+1-dik epizódjának legeslegutolsó csavarján, mely jelzi: az establishment nem kopott ki az ötletekből, rágjuk még a gumicsontjukat néhány emberöltőt, efelől semmi kétség. 

De ne horgonyozzunk le ennél a színháznál, evezzünk bulvár felségvízre. Végre lehullt az álarc, N. László valódi neve Nagy László, ’mely hétpecsétes infót talán soha nem tudjuk meg a masszív BV-lepedők nélkül. A futballhírek között meglepve tapasztaltam, hogy a Kazinczy-díjas, mindig hidegvérű, kimérten fogalmazó, egy diplomata állásra joggal igényt formázó Mészöly Kálmán mekkora követ (hogy azt ne mondjam szőke sziklát) hajított egy nálunk nem létező sportág állóvízébe, pedig pusztán az evolúció folyamatát próbálta szemléletes példával illusztrálni. 

Irigylem nagyszüleinket, akik jó esetben egy rádiókészülékkel élték beszűkült világukat, holt mindegy volt, hogy éppen hazaérkeztek-e egy szakszervezeti nyaralóból, vagy a dolgos mindennapjaik során tolták a szocializmus szekerét, ugyanúgy nem volt lövésük a lakásukon kívül történtekről. Lehet, hogy a hosszú élet feltétele a UPC-előfizetés lemondása?

(Blogter, 2007. július 25.)