Pat Tillman, az Arizona Cardinals amerikai focicsapatának, védő poszton szorgoskodó játékosa a New York-i ikertornyok elleni támadást követően úgy döntött, hogy sutba vágja élő szerződését (amely évi három és fél millió dollárt hoz a bankszámlájára), és bevonul katonának, mert ebben a szerepben tehet legtöbbet a hazájáért. 

Utóbbin valószínűleg terroristák (pontosabban annak vélt személyek) lemészárlását, a civil lakosság állandó megfélemlítését (mocskos, koszos afgánok, fújj) gondolhatta, ám a kalasnyikovos, fehérturbános, szakálasok elleni hajszát nem sokáig gyakorolhatta. Történt vala, hogy egy amerikai agymosó kultúrán felcseperedő katonatársa, puszta véletlenségből lelőtte (2004-ben). Valószínűleg nem tudott különbséget tenni a két náció merőben hasonló antropológiai sajátosságai, és az ellenérdekelt felek egymásra hajazó „egyenruhái” között… 

A banális történet persze ebben a formában nem láthatott napvilágot… Ha kitudódnak az ismert tojáslabdás halálának valódi körülményei, az világbotrány, a chipszabáló, elefánttestű, műveltségét a Jerry Springer-showból szerző közvélemény a politikai elit ellen fordul, megkérdőjelezve a háború értelmét. Így a Pentagon megkreálta a tálibokkal szembeni tűzpárbaj során hősi halált halt Tillman legendáját, aki egyszemélyben védte meg Amerikát, akár Bruce Willis valamelyik akciógagyiban. 

A fentiek remekül modellezik a korrupt és álszent, velejéig romlott Bush-adminisztrációt, a köré csoportosult texasi branccsal együtt. A politikus hatalomra akar jutni, hogy az erőforrások felett domináljon, ő oszthassa szét a javakat (persze nem arányosan, magának és klánjának elképzelhetetlenül sokat juttatva). Hogyan tud pozícióba kerülni? Nyílván úgy, ha kampányát jó sok szekérderéknyi dollárral megfinanszírozzák a mamutvállalatok. Kik ezek a cégóriások? Egészen véletlenül a hadiiparban tevékenykedő konszernek. Miért is támogatnák egy szélütött, 80 IQ-s papakedvence elnöki ambícióit? Kizárólag a borsos állami megrendelésekért (a US Army és háború utáni újjáépítés elképzelhetetlenül nagy biznisz).

Mi a teendő? Fűzd meg a titkosszolgálatokat, hogy tegyenek le kamujelentéseket az asztalodra, amire majd hivatkozhatsz, ha a sajtó a hadműveletek okát firtatja. Miután a firkászok is a zsebben (felsorakozva a „jó” ügy mögött), segítségükkel a mezei állampolgárokat sem nehéz meggyőzni, miért is jó nekik, ha többszáz milliárd adódollárt hajigálnak ki a szemétbe, egy többezer mérfölddel arrébb vívott öldöklésért. Csupán néhány (divatjamúlt) hazafias lózung szükségeltetik, és az amerikai felsőbbrendűséget hirdető szlogenek. Aki pedig nem áll be a sorba, azt hallgattasd el az ún. hazafias törvénnyel. 

Miután a PR-tankönyvbe illő feladatokat pontról-pontra, hibátlanul végrehajtottad, jutalmul a nép megajándékoz egy újabb négy éves ciklussal. Nem is olyan bonyolult szakma a politika…

(Blogter, 2007. április 27.)