Huhogni ugyan a kilencvenes évek elején sem volt már vicces, amikor néhány bohócfigura Nyugat-Európából ideimportálta ezt a szurkolási formulát, mára azonban kifejezetten cikivé vált a fekete játékosok majmokhoz való hasonlítása. Mégis gyakran élnek ezzel a neoprimitív módszerrel az übergagyi Borsodi Liga ultrái.

Az MLSZ most belecsapott a lecsóba, az újpesti keménymag nem európai standardoknak megfelelő viselkedése miatt három bajnoki pontot levont a liláktól. Nagy kunszt, gondolhatná a magyar futballtól már réges-régen csömört kapó átlagpolgár, ám ami miatt írásra érdemesnek találom a sztorit, az a „sértett” csapat ügyvezető igazgatójának a példamutató sajtókommünikéje. 

Tekintsünk el attól az elhanyagolható mellékkörülménytől, hogy imádott miniszterelnökünk erre az ügyre is jól rácuppant, naná, igazolhatja rasszizmus összeesküvési-elméletét. Ehelyett azonban koncentráljunk az említett góré (Dányi Szilárd) kinyilatkozására, aki a belterjes magyar focitenyészethez viszonyítva egészen üdítően fogalmaz: „Az MLSZ elnöksége jogszerű döntést hozott. (…) Ha valaki valamit vagy valakit szeret, azért felelősséget kell vállalnia. Ezért nem feltétlenül az szereti a legjobban az Újpest FC-t, aki a legjobban döngeti a mellét, de a mérkőzéseken úgy viselkedik, hogy azért meg lehessen taposni szeretett csapatát, hanem az az igazi szurkoló, aki ha kritikát is fogalmaz meg akár a saját csapatával, akár az ellenféllel kapcsolatban, azzal nem okoz kárt.” 

Ez persze virágnyelv, melynek a jelentése: húzzatok a balhés anyátokba! Eddig nagyon kevés focivezető próbálta megrendszabályozni antiszociális drukkereit, hiszen félnek tőlük, mint a tömjénfüsttől. Pedig érdemes lenne iparkodni, hiszen lassan a leglátogatottabb derbik sem vonzanak ezer fizető mazochistánál többet. A kocsmai hangulat valóban csak a helyi lakótelep macsógyerekeit ingerli stadionlátogatásra. 

Az intolerancia elleni hadjáratot pedig hasonlóan értelmes modorban volna üdvös folytatni. Nem zéró toleranciákkal, egészségügyi kordonokkal, kirekesztésre kirekesztéssel válaszolván, ahogyan méltán népszerű politikusaink képzelni vélik, hanem érzelmekre ható, nyugodt, tényszerű érveléssel. Persze az egész mégiscsak azon múlik, hogy a gyűlölet ellen szónoklónak mekkora hitele van a fröcsögő, céklavörös fejű, korlátozott szókészletű emberkék előtt. Ha az illető nem teljesen hiteltelen, akkor a helyzet sem reménytelen…

(Blogter, 2007. május 16.)