Vicces egy műfaj a nekrológ… Lehetsz akár tömeggyilkos vagy pedofil, ha feldobod a talpadat és eltávozol az árnyékvilágból, akkor előkerül a politikai zsargon, jön a píszi duma, a botlásokra pokrócot terít a feledékeny emlékezet. Nem tanácsos bolygatni a múlt kevéssé dicsőséges lapjait. Ettől a begyöpösödött gondolkodástól kap rángógörcsöt a magamfajta…

Nemrégiben egy Jelcin nevű orosz vérmedve szíve mondta fel a szolgálatot. A sajnálatos hír bejelentését követően koronásfők, államférfiak, államnők, és egyéb kirakat figurák bocsátottak ki mirelit gyászbeszéd-sablonokat (csak a nevet kell átírni mindig az alkalomhoz illően, a szöveg maradhat), méltatván az elhunyt demokrácia iránti elkötelezettségét (sic!), történelmi nagyságát, az átmenetben játszott létfontosságú szerepét, blablabla. Ahogyan az angol etikett nagykönyvében megírva vagyon… 

Az SZKP elitjéhez tartozásról (PB-tagság), a parlament lövetéséről (1993), a rengeteg áldozatot követelő és értelmetlen csecsenföldi hadjáratról, az oligarchák kitermeléséről, a rablóprivatizációról, a talajrészeg fellépésekről diszkréten hallgatnak a kizárólag méltatással foglalkozó, széles nyelvcsapásokkal operáló dísztáviratok. Persze ez diplomácia, kontextusba kell helyezni, meg amúgy is más világ ez, utasítana helyre Sz. Bíró Zoltán… 

Végülis full mindegy miféle lózungokat tartalmazó szövegeket fabrikálnak össze a nagykutyák, némi tanácsadói segédlettel (amelyekre könnycseppjeiket morzsolván firkantják alá az s.k. rövidítést, illetve annak nemzetközi megfelelőjét), a végső szót úgyis a történelem mondja majd ki… És az ítélet nagyban fog függni Putyin cár későbbi szereplésétől, az olaj- és a gázkártya majdani kijátszásától. Elvégre a pétervári KGB-s tisztet Don Jelcin találta ki és ültette a világ nyakára…

(Blogter, 2007. április 25.)