2007. április 21-ét a Kezdet Napjának minősítette Toroczkai László és Budaházy György. Utóbbi, akadályoztatása miatt csak felvételről idézhetett szózatot a mintegy ezer egybegyűltnek, a körbezárt Hősök terén.

Kikecmeregvén a millenniumi kisföldalattiból meglepődve konstatálom, hogy az éjszaka leple alatt a Vasprefektus körbekordonozta hazánk elsőszámú turistacélpontját. A rosszmájúak alighanem megjegyzik: oda kerültek a radikálisok ahová valók, egy karámba. Na, de nincs idő a szurka-piszkára, mert egy gázálarcos, maszkos, történelmi jelmezes, csikóruhás brigád vonul be tapsvihar közepette a Városliget irányából, mi tagadás sokaknak tátva marad a lepcses a szürreális látványtól. 

Sok kecmec nincsen, Toroczkai mikront ragad és a színpaddá előlépő kisteherautóra szökken, majd végelláthatatlan monológba kezd. Mellette egy alföldi tanyavilágból szabadult fazon áll díszletként. Nos, a Hatvannégy Vármegye főispánja másfél órán keresztül papol, csak mondja, mondja és mondja, a közönség ásít, de azért kitart. A szokásos panelekből építkező szlogeneket a partizáninfósoknak szóló burkolt fenyegetések színesítik. A tömény egyhangúságot Budaházy szózata töri meg, melyet felvételről prezentálnak a modern technika segítségével. 

Az események csak a végefelé kezdenek felpezsdülni, ekkor Toroczkai bejelenti, hogy megalakítja Hunniát, a párhuzamosan működő pszeudo-államot. Mindjárt a helyszínen, frissiben csatlakozhatnék az új országhoz, ha kitölteném az aktivisták által osztogatott jelentkezési lapokat. Három emberfajtára oszolna a hunniai polgár: építőkre, katonákra, támogatókra. 

A banzáj utáni kavarodásban még egyszer szemügyre veszem a nagygyűlés résztvevőit és a transzparenseiket. Utóbbiak közül a legviccesebb Gergényit ábrázolja kolosszális orral és seprűnyéllel. Míg egy hasonlóan szellemdús alkotáson Molnár Lajos és Horváth Ágnes, mint Herr és Frau Mengele jelenik meg. 

A kultúrára fogékony egyénként a könyvesstandra is vetek egy sanda pillantást, és természetesen nem csal meg a hipotézisem. A kötelező Wass Albert klasszikusokon kívül Bosnyák Zoltán „műveket” tálalnak elénk a népművelők, de a zsidó-szupremáciáról szóló könyvtárnyi „szakirodalom” néhány díszpéldányát is megvehetik az összesküvés-elmélet rajongók...

(Blogter, 2007. április 23.)