Egy hangyányit bulvárízűre sikeredett ez a cím, kár volna tagadni. A Blikk Elvis Presleyvel, illetve Zámbó Imrével kapcsolatosan szokott hasonlóan furfangos cikkezdést produkálni, jómagam maradnék a politika szabta behatárolt kereteken belül.

Közhely: a HVG-t Bibliaként forgatják a Világra nyitott agyszenzorokkal figyelő, kóros információszomjukat, e gusztusos kiadvánnyal csökkenteni igyekvő honfiak. Szükséges is a kitekintés a bohózattá silányuló helyi közéletből, ha nem akarunk idejekorán, idegszanatóriumi beutaló jogos tulajdonosai lenni. Ám, a superbrand cím méltó elnyerése mellett sem árthat egy csipetnyi önkritika, az aktuális kiadásban ugyanis az alábbi gyöngyszemet vizslathatja a kevés hájjal megkent gyanútlan: „További bizonytalanság, hogy a napokban ismét híre ment: rosszabbodott a betegeskedő északi vezér, a 66 éves Kim Ir Szen állapota.” 

A konkurencia baklövéseit előszeretettel felemlegető sajtómunkások, ilyenkor sátáni kéjjel biggyesztik a szarvashiba mögé a „(sic!)” kitételt. Igaz, meghaladná az átlagos méretű netes firkálmányok terjedelmét, az a felkiáltójel-arzenál, ami az idézett böszmeség méltó jutalma volna. 

Talán a globális felmelegedés árthatott meg Vári Sára kisasszonynak (az elkövető!), talán szerelmes a hölgyemény, de lehet, hogy ennél profánabb a magyarázat, elvégre melyik bölcsészt ne zavarná meg a Kim vezetéknév, ’mely legalább minden második koreai családneve. Na, de az ilyen-olyan szerkesztőktől kezdve, a korrektoron át a nyomdászig, mindenki valamely tucatképző BTK-jának jobb sorsra érdemes padjait koptatta? Nem hiába merül bele történetének legnagyobb válságába a minőségi sajtó. Egyáltalán, létezik még eme kategória?

(Blogter, 2007. június 2.)