Idestova egy esztendeje viseli büszkén, a „Magyarország második legismertebb települése” kitüntető címet a Somogy megyei Balatonőszöd. Gyengébbek kedvéért Őszöd, és nem Öszöd, mint azt néhány sajtótermék hétről-hétre hanyagul papírra veti.

Azonban a kisközség valódi jelentősége nagyjából a nullához ereszkedik. Igazi unikumként a Balaton-parti önkormányzatok közül, még vasútállomással sem rendelkezik, pedig errefelé tényleg minden bokorban van ilyen tákolmány. Maga a falu (amolyan Palesztin Hatóságként) két, össze nem illeszkedő részre tagolódik, egy magra, és egy tengerparti sávra, az enklávék közé pedig mezőgazdasági terület ver éket. 

A faluközpont, amely magában foglalja a közintézményeket, ottjártamkor olyan képet festett, mint Pripjaty a csernobili katasztrófa óta. Nagyjából fél órát bóklásztam délidőben a községben, de egy árva őszödi lakosba sem botlottam bele, pedig a KSH 536 ilyen paraméterű egyént tart nyilván. Viszont konstatálhattam, hogy igencsak istenfélő ember az őszödi, ugyanis két templom felügyeli a parányi település lakóinak lelki üdvét. 

Ettől a szürreális, kihalt környezettől, körülbelül két kilométernyire helyezkedik el az Elkúrtuk-gate kiinduló pontja. Sokat nem írhatok erről a világhírű üdülőről, tekintettel arra, hogy olyan termetes kerítés teszi lehetetlenné a bámészkodást, hogy arra Duplavé Bush biztonsági főnöke is elismerően csettintene. A bejáratnál kormányőrök posztolnak, és térfigyelő kamerák pásztáznak, a zárlat azonban nem tökéletes, mert annyi azért kisejlik, ez bizony nem egy modern, puccos komplexum, hiszen magán viseli a szocializmus négy évtizedének ízlésficamos természetét. Ami mégis egyedivé teszi a kormánynyaralót az nem más, mint az elszeparált fürdőző rész, a vízbe telepített elképesztő nádassal, ormótlan szögesdrótokkal, miegymással, biztosítandó az előkelő kaszt zavartalan pancsolását. Viszont a turizmus még nem aknázta ki a kecsegtető lehetőséget, igény bizonyára mutatkozna szakképzett idegenvezetésre e méltán hírhedt helyszín közelében. 

Ötrészes balatoni élménybeszámolómat ezennel lezártnak tekintem, és visszatérek a közéleti blogoláshoz.

(Blogter, 2007. július 28.)