Bizonyára frusztráló lehet, ha egy ügyvéd ötvenegynéhány éves korára nem tudott Zamecsnik Péter, Magyar György, vagy legeslegidősebb Bárándy-szerű ismertséget, humántőkét, presztízst és vaskos bankszámlát felhalmozni.

Gyury József Gergelynél (szül: Kunágota, 1955.05.03, AN: Nagy Ilona) betelt a pohár, megelégelte élete szürke csordogálását, így egy képtelen jogi csűrcsavarnak álcázott one-man-showval haknizza végig az összes létező írott- és elektronikus sajtószerkesztőséget. 

Kálmán Lászlót meghazudtoló nyelvi leleménnyel, értelmező kéziszótárt lobogtatva próbálja tudtunkra adni, hogy a tucatnyi hirtelen haragú lény által fejre és felsőtestre mért pörölycsapások és lórúgások valójában nem minősülhetnek lincselésnek, mert ilyen terminus technikus nem lelhető fel a hatályos BTK-ban. Azt persze a stúdióban ülő szoftverhiányos műsorvezetők sem feszegetik, hogy nem ezzel vádolják az utcai harcosokat, hanem különös kegyetlenséggel, csoportosan elkövetett emberöléssel. Az inkriminált kifejezés pusztán a cselekmény súlyát érzékeltetendő került a jegyzőkönyvbe, de az semmiképpen sem tekinthető az önbíráskodók tettének hivatalos tényállásának. 

Taláros Gyury nem kispályázott, cirka egymilliárdot próbál kisajtolni az államból ügyfelének személyiségi jogainak megsértéséért (akinek ebből százmillió ütné börtönviselt markát). Ám mielőtt spekulációkba bocsátkoznék - miszerint az ő, és nem védence agyszüleménye e precedens bolondéria - lehűt: az emberi jogokra rendkívül fogékony, egyébként helyi kisebbségi önkormányzati képviselő pártfogoltjának (id. Horváth Dezső) irritálta igazságérzetét e kilenc karakterből összeverődő kifejezés. 

Ám Justitia büszkesége nem éri be ennyivel, hét dezinformáló médium ellen nyújt be polgári keresetet, akik azon főbenjáró vétséget követték el, hogy szalagcímben hozták le a LINCSELÉS kifejezést, a sokkal helyénvalóbb „az áldozat lefejelte a békés járókelő bakancsát”, vagy „a tanár úr nekiment az elgázolt kislányt lázas segítségnyújtásban részesítő családtagok öklének” formula alkalmazása helyett. 

Nem kevesen vannak e kilencvenháromezer négyzetkilométeren, akik akár a déli harangszó szerepét is vállalnák önként és dalolva, a képernyőre kerülés szent céljának érdekében. Ez most miért is jutott eszembe?

(Blogter, 2007. július 30.)