Egy tisztességesen kivitelezett éhségsztrájk elvileg két végkifejlettel zárulhat. 1. Az önsanyargatás ezen formájával a közfigyelmet felkeltő delikvens ügye hipp-hopp megoldódik, zsarolása megértő fülekre talál, happy end és halleluja. 2. A korgó gyomor, és a legyengülő szervezet látványának hatására sem mutatnak hajlandóságot az érzéketlen illetékesek a problematika rendezésére, így a rossz érdekérvényesítési pozícióból az örök vadászmezőkre vezet a koplalást önként választó (néhai) dolgozó útja.

Nos, Cs. Kádár Péternek, a Magyar Rádió dinoszauruszának performansza egy harmadik eshetőséget vázol elénk, a „hogyan csináljunk magunkból nagy nyilvánosság előtt bohócot” című verziót. A korábban hangmérnökként szorgoskodó kalóriaszegény őskövület, jelenleg (még) az MR internetes részlegének munkatársaként portyázik a Bródy Sándor utcában. A gondviselőnek hála, már nem sokáig… 

Mielőtt az érzéketlenség stigmáját ütnék a homlokomra, tisztázunk egy-két dolgot. Csé (ahogyan a spanjai szólítgatják) a Napkelte múlt szombati adásában azzal próbálta szakmai alkalmasságát bizonygatni a légzési nehézségekkel küzdő Verebesnek (aki persze ugyancsak a komája), hogy az általa szerkesztett MR-honlapra napi 2000-en (!) klikkeltek. Nem elírás, tényleg ezt böffögte, ami kész röhej, hiszen ezt a produktumot egy ismert blogger is képes abszolválni, aki a szabadidejében veri a klaviatúrát, nem főállásban, közpénzen.

De a tárgyalt személy kontárságát mostohagyermeke, a fusiban gardírozott FIKSZ Rádió (melynek egy ideig főszerkesztője volt) példája is ékesen bizonyítja, melyet még élő ember nem hallgatott, viszont barátunk a noname médiumot tekintélyelvűen, a beosztottakat szarba sem nézve kormányozta - tudhatjuk meg Tóta W. Árpád szellemdús bejegyzéséből. Aki azonban végképp ki akar ábrándulni a vén csatalóból, az haladéktalanul olvasgasson bele freewebes oldalába, de a vizitdíjat ne rajtam tessék leverni, ha a bárgyú poénok és az öntelt, virtuális melldöngetések mellékhatásaiként fel kell keresniük orvosukat vagy gyógyszerészüket. 

A Rádió privilegizált, értéktelen és piacképtelen kasztjának felszámolása megkezdődött. Igaz elkéstek vele vagy tizenhét évet, de jobb később, mint soha. Kipenderítették az értelemre káros Vasárnapi Újságot, a Sas József-szintű tehetséggel megáldott Farkasházyt és egzisztenciálisan hozzá kötődő sleppjét, de végkimerült a 60-as években megrekedt Szabó család is. Lövésem sincs, hogy mi Such György koncepciója, de egy kiadós építkezéshez először rombolni kell, ez nehezen vitatható...

(Blogter, 2007. július 31.)