A magyar futball a gyepszőnyegen ugyan unalmasabb, mint egy Tarr Béla-film, és tragikomikusabb, mint Sas József 30 éve ismételt poénjai a Mikroszkópon, ám a zöld asztal és a lelátó mindig tartogat kósza meglepetéseket.

A legkülönfélébb portálok fórumain napok óta megy az adok-kapok, önjelölt szakértők latolgatják az esélyeket, ugyanis hétfő este MTK-Újpest derbit rendeznek. Félreértés ne essék, a pályán elért eredmény a kutyát nem érdekli, viszont sokkal érdekfeszítőbb, hogy provokátorok megzavarják-e a rangadót egy kis zsidózással, vonatozással, auschwitzozással. Az újpesti ultrák persze mossák kezeiket, tőlük nem származhatnak a majdani inkriminált rigmusok, az kizárólag egy másik drukkercsoport befeketítő akciója lehet. Természetesen a lila-fehér hívek nem lettek érzékenyebbek az emberi jogok és a nyugati értékek iránt, sokkal inkább szeretett klubjukat féltik, ugyanis a jelenlegi MLSZ-szabályok pontlevonással, de akár kizárással is sújthatják az ordas eszméket skandáló szurkolók egyesületeit. 

A fenti szankciókat a bajnoki évad előtt elfogadott, „zéró toleranciára” (ugye ismerős máshonnan is?) keresztelt MLSZ-kiáltvány teszi lehetővé, így érdemes megismerkedni annak vitatható passzusával. A nemzeti, vallási, etnikai, szexuális kisebbségek gyalázásának vitathatatlanul nincs keresnivalója egy sporteseményen, bár némi jogászi kötekedéssel megkérdezhető, mennyit bír el az Alkotmányban rögzített véleménynyilvánítási szabadság. Ám Európában bízvást egyedülálló a Kisteleki István vezette gittegylet állásfoglalása: sem Gyurcsány Ferencet, sem magát az MLSZ-elnököt nem lehet szidalmazni az álmosító kilencven percek folyamán! Na jó, ez ennyire konkrétan nincs a dekrétumban, amely viszont példákkal alátámasztva leszögezi: „politikai becsmérlésnek minősül: például a magyarországi pártok, jelenlegi és volt állami vezetőinek a gúnyolása”, illetve „más sportszervezetek, a szövetség szidalmazásának minősül, például: buzi MLSZ”. 

Tekintettel arra a csekélységre, hogy a lelátók jelenleg két leggyűlöltebb figurája a miniszterelnök és a szövetség góréja, nehezen lemosható a feltételezés: a szabályokat két ember testére szabták, pusztán azért, hogy irányukba a vélt vagy valós sérelmek felhánytorgatásának ne lehessen teret engedni. 

Bár szenvedélyes médiafogyasztó vagyok, emlékezetemből mégsem tör elő olyan kuriózum, hogy egy liberális demokrácia nevű társadalmi berendezkedésben egy döntéshozó, olyan paragrafusokat cikkelyezne, amely a felé lövellt kritika kinyilvánítását megtorpedózza. A kis Hókuszpók ezzel a precedenssel bízvást megkoronázta eddigi dicső ámokfutását…

(Blogter, 2007. augusztus 4.)