Közel a nyolcvanhoz és a koporsóhoz, megesik az emberrel, hogy hülyeségeket beszél. Kiváltképp, ha az illető egy misszionárius módjára, demokráciaexportot terjeszteni szándékozó jenki politikus. Persze ez a demokrácia, nem az egyetemi tankönyvekben megírt társadalmi berendezkedés, sokkal inkább egy magát felsőbbrendűnek tekintő, politikai elitnek álcázott, olaj- és fegyvermaffia imperializmusa.

A Magyar Gárda nevű kreálmány abszolút belügy. Ebből a szempontból édesmindegy, hogy megmarad-e eredeti célkitűzésénél, és galambszart vakargatnak a hadisírokról, vagy félkatonai szervezetként igyekeznek félelmet kelteni. Ez utóbbi, nem kívánt vízió esetleges kezelése kizárólagosan a honi rendőrég és az NBH feladata, de semmiképpen sem egy kongresszusi bohóc kompetenciája. 

Lantos garantálja, hogy az MG tagjairól listát készített, így azok megfosztatnak attól, hogy valaha az Újvilág területére léphessenek. Mi van? Kérdeztem intelligensen, kikerekedett szemmel első olvasatra. A muki ezzel a megnyilatkozással a magyar történelem legsötétebb korszakait eleveníti föl, nevezetesen a Sztójay-kormány zsidólistáit, illetve a kommunisták kulák-listáját. 

Demokráciában nem szokás diszkriminálni egyéneket pusztán azért, mert egy szalonképtelen, ám törvényes határokon belül mozgó gárda tagjai. Sőt, a helyzet annyira abszurd, hogy a csoportosulás még zászlót sem bontott, kvázi meg sem alakult, tehát Lantos olyanról böfög pici diktátor módjára, ami egyelőre nem is létezik. 

Tomi fiú azon nagyhatalom képviselőjeként hüledezik, amelyben a legcsekélyebb ellenállás nélkül terjedhetnek a legvadabb, szemétre való eszmék, parádékat rendezhet a KKK. Fura mód, emberünk mégsem tesz kísérletet saját neonáciainak Kalifornia államból történő kitiltására (itt választják meg kétévente a balga polgárok). Mondjuk, ha így cselekedne semmi perc alatt kiröhögnék, viszont egy ilyen pöcs országban, mint a miénk, bátran izmozhat, tetszeleghet az észosztó kényelmes szerepkörében. Megteheti, hiszen míg az USA-ban egy átlagba belesimuló langyos képviselő a 435-ből, addig nálunk Magyarország legnagyobb lobbistájának hazudhatja magát. Ebben a pozíciójában természetesen érinthetetlen, jár neki a kellemes ánusznyalás a hazai establishment részéről, kvázi szavai a szentírással egyenértékűek. 

Lantos és a vele egyivású álértelmiségiek kinyilatkoztatásai iskolapéldái annak, hogy egy eredetileg margóról induló kezdeményeződés, hogyan tud a fősodorba kerülni minden különösebb erőfeszítés nélkül. „Őrülteknek” nevezte a gárdistákat, amivel minden bizonnyal csak újabb szimpatizánsokat nyert az ügynek. Mert, hogyan is gondolkodik egy közösségre vágyó taknyos? „Ja, ez a vén szar így beszél róluk? Akkor az biztos sirály dolog lehet”…

(Blogter, 2007. augusztus 17.)