Még mondja valaki, hogy csak a politika káros a józan észre. Vagyontörvény ide, közelgő Elkúrtuk-gate évforduló oda, a nemzet fékezhetetlen haragja új célpontra lelt: a török-magyart dirigáló Stuart Dougalban öltött testet. A nevezett úriember műesésnek ítélte Gera elkaszálását, így a jogos tizenegyes helyett Zoltánunk bűnhődött sárga lappal (pechére volt már ilyen színű cédulája, így mehetett zuhanyozni).

Tekintsünk el attól az elhanyagolható mellékkörülménytől, hogy a félgőzzel alibiző olaszok elleni gálameccses győzelem, illetve a bosnyákok vitatható büntetővel történt felülmúlása nélkül, a lőtéri kutyát nem érdekelte volna az isztambuli ütközet. Azonban a sikerre éhes ezerfejű bármilyen nüansznyi pozitív jelen felbuzdul és a rózsaszín fellegekbe katapultál. Bár a múltban már számtalanszor elátkozta és virtuálisan eltemette a Várhidi-teamet, a fent említett reménykeltő kétszer kilencven perc revideálta az álláspontokat. 

Nos, kultúrtörténeti bevezetőnk után, talán sikerül megérteni azt az irracionális lelkiállapotot, hogy miért verte ki a biztosítékot a „pálya tartozéka”. A médiumok, melyek korábban egymást licitálták felül „a ki tudja jobban lehányni a válogatottat” versenyben, most a legelképesztőbb összeesküvés-elméletekkel és jelzőkkel játszanak rá az előtörő indulatokra. Felháborodott e-maileket irogatnak a főszereplővé előlépett sípmesternek, a skót szövetségnek (talán még a dalai lámának és az ENSZ-főtitkárnak is), most ez a sikk, ezzel lehet bevágódni. Igaz, azt a csekélységet egyetlen firkász sem firtatja, hogy nem kötelező három gólt kapni 20 perc alatt, még emberhátrányban sem… 

A helyzet abszurditását jelzi, hogy a közutálatnak örvendő MLSZ elnök, Kisteleki István, a gyűlölethullámot meglovagolva, baráti levéllel bombázza az UEFA elnökét, melyben cizelláltan lecsalózza a sporit. Hátha kozmetikázz valamicskét a megítélésén a Hókuszpók, amely (eddigi ámokfutásának hála) a bányászbéka popója alatt van valahol két mérfölddel. 

Elemezzünk higgadtan. Mi is történt valójában? Egy csatár látványosan elesett az ellenfél büntetőterületén belül. Ilyenkor két döntés közül választhat a sporttárs. Vagy a 11-es pontra mutat és kiállítja a kapust, vagy szimulálásért besárgázza a műesőt és kifelé szabadrúgást ítél. Azonban Stuart barátunk a felvételek tanúsága szerint bűn rosszul helyezkedett, így a szituációt csak körvonalaiban láthatta, nem maradt más lehetősége: a „valamit ítélni kell elv” jegyében lejátszott magában egy „fej vagy írást”. Magyarán: tippelt. Rosszul. Pontosabban: két eshetőség közül a nem megfelelőt dobta ki a gép. Van ilyen, a sport nem mindig igazságos, hiszen nem kis szerepet kap benne az emberi tényező. 

Ideje lenne tudatosítani az elborult elmékben a csalás és a tévedés közötti szemantikai különbséget, illetve kívánatos volna egy focimeccset a jelentőségének megfelelően kezelni. Bár népszerű játék a „mindenki a magyarok ellen” című urbanlegend, ám ezt felettébb tudománytalan egy bíróbakiból levezetni...

(Blogter, 2007. szeptember 14.)