Az eredeti várakozásnak megfelelően, közröhejbe fulladt a szélsőséges viccportál által meghirdetett, taxisblokádot imitáló reggeli torna (videóm lent).

Negyed kilencre érkeztem az összeröffenésre, ekkora már Novák „Kisdobos” Előd csuklóján karperec éktelenkedett. A mintegy ezer kormányellenes demonstrátor között ezúttal nem lehetett fellelni az október 22-i skinheadkoncertet követően randalírozó, Molotov-koktélos kopaszokat. Javarészt Kossuth téri, arcról már jól ismert nyuggerek népesítették be a Sissyről elnevezett hidat, kiegészítve a középiskolákból igazolatlanul hiányzó suhancokkal. 

Mivel a BRFK előre jelezte, hogy a spontán demonstrációt feloszlatja (a Gaudi-Morvai jogászkommandó lobbija ellenére), így a kérdés csak az maradt, hogy mikor indul meg a robotemberek sorfala. Előtte azonban fifikásan, és egészen véletlenszerűen, éppen a hídon döglött be néhány szimpatizáns személygépkocsija, ám ezen leleményük sem tudta teljesen ellehetetleníteni a közlekedést. 

A főszereplő kellemes kötelezettségét Gonda László (akit láthatóan Kiszel Tündénél is nagyobb szereplési vágy fűt) ezúttal sem ruházta másra, mint önmagára. Minden bizonnyal frusztrálja, hogy nem sikerült bekerülnie a politikai elitbe, illetve, hogy forradalmára a kutya nem kíváncsi. De nem ő volt az egyetlen sztár, ne feledkezzünk meg a kivezényelt Rebiszesek bajuszos főnökéről, aki alighanem a múlt rendszer gyermeke, és egyértelműen zavarja, hogy szabályok kötik meg a kezét, így nem üthet meg senkit kérdés nélkül. Gondával egymást múltak felül a show-elemekben, volt mikor face-to-face diskuráltak, ekkor a cirkuszra vágyó nagyérdemű virtuálisan hátradőlt virtuális karosszékében, és élvezte az előadást. (amúgy az Ufi-sok tiszteletteljes figyelmébe ajánlanám a két jómadarat, az „Ilyen ország pedig nincs” rovatukban mindketten kényelmesen elférnének). 

A több médiamunkást, mint ellenállót tartalmazó tömeg oszlatása során betekintést nyerhettem testközelből, hogyan emeli ki a banzáj főkolomposait a zsarufalanx. Ilyenkor a terminátorok vállal mindenkit ellökdösnek a környékről, míg a célszemélyt vákuumként szippantja be, és veszi körbe a legalább tízfőnyi kopókoszorú. Ez persze a környéken tartózkodók borulásával jár, hogy azt ne mondjam beindul a dominó-effektus, sokan zuhanhatnak a földre. 

A hídtól a Blaha Lujza térig tartó üldözéses futamról sok érdekességet nem őrzött meg az emlékezetem, talán a 78-as busz bal első kerekének leeresztési kísérlete az egyetlen említésre méltó momentum (az Astoriánál). E hőstettet madárcsontozatú, ám orcájukat szemérmesen csuklyába bújtató hazafiak vitték végbe. Ekkora már a lemorzsolódásoknak következtében, csak a tinédzser generáció tartotta a frontot, ám ha ötven méteres körzetben zsernyákot észleltek, vad futásnak eredtek... 

Összefoglalásként: nem történt más, mint egy kellemes délelőtti testgyakorlat, járulékos elemként a Rákóczi úti széndioxid-koncentráció drámai csökkenésével. Amúgy a kormány a helyén van...

(Blogter, 2007. október 27.)