Boldog Szülinapot! Éljen Feri! Húzzunk bele! Zengte a nagykorúvá serdült nyugdíjaskórus a vasárnapi Hungexpó-beli MSZP-zsúron. Mintha megállt volna az idő, a levegőt szúette öltönyök és kosztümök, valamint Old Spice nélküli hónaljak orrfacsaró elegye járta át.

Havas Szófiának, a HVG-ben kinyilatkoztatott sajátos 56’ értelmezése (expresis verbis: ellenforradalomnak minősítése) „békeidőben” könnyedén elvitte volna „heti nonszensz” rovatunk különdíját, ám a hétvégi banzáj tartogatott még némi értelemre káros muníciót. 

A kedves vezetőt, Ferenc néptribunust, egyfajta megmagyarázhatatlan irracionális imádatban fürösztötte a ploretariátus, kit marcona szekrényeknek kellett a dolgozó nép karjai közül kimenekíteni, nehogy a csók- és simogatáseső áldozatává váljék. De ha már bokros teendői mellett időt szakított a tereferére, hát magvas gondolatokkal örvendeztetett. Példának okáért az erkölcs és a tisztesség szavakat ismételgette hullámos papagájokat megszégyenítő módon, majd a „soha be nem sározódott” baloldalról értekezett, igaz a szűkszavú hírügynökségek nem tudatták, hogy a szónok esetleg tréfarépát ebédelt-e… 

Ezúttal elmaradt a magyargárda-saga legújabb epizódja, a külső ellenséget egy konkrétan nem megnevezett, az iskolapadból a törvényhozásba kerülő, székházeladásból meggazdagodó, Tokaj szőlővesszeit előszeretettel metsző csoportosulásban vélte megtalálni a nagyformátumú előadó. Columbo feleségéhez hasonlatos rejtély, kiket takarhatnak e gaztettek… Ami a lényeg, a főnök kivirágzott, támogatóitól hatalmas lökést kapott, és szerencsénkre örömét velünk is megosztja blogjában, ahol a jelszó: nincs más hátra, mint előre! 

Bár az összejövetel elsőszámú sztárja tagadhatatlanul a pápai mágus, méltánytalan lenne a többi üdvöskéről megfeledkezni. Simon Gábor szerint az MSZP-t Nyers Rezső akkor álmodta meg, mikor kitalálta 1968-ban az új gazdasági mechanizmust (sic!). Majd megoszt velünk egy kevéssé életszagú vallomást, miszerint titokban kihallgatott két ellenzéki képviselőt a parlamenti folyosón, melyek közül az egyik azt mondta cimborájának: "Ha Lendvai Ildikó nem lenne szocialista, akkor jó lenne őt a barátomnak tudni." (újabb sic!). 

Ám az aduászról, a színésznői tehetségét egy extasytól felpörgő tinilány izgatottságával megcsillantó Gurmai Zitáról is essék szó. A valószínűsíthetően szalonspicces, túlmozgásos eurohonanyának fülig ért a szája, tapsikolt, táncolt, énekelt, hátbavert, parolázott, tetszésnyilvánított, egyszóval magára irányította az SZTK-géppuskáktól éles szempárokat. De nemcsak testbeszédileg, hanem verbálisan is elemében volt. A harcos szüfrazsett benyomását keltő energiabomba a párt nőtagozatát elemezve nem lacafacázik: "nincs még egy ilyen nőszervezet az országban, sőt, Európában sincs"… (megint sic!) 

Szóval elvannak a gyermekek, ha játszanak. Jó rájuk nézni, csupa erő, csupa frissesség, kicsattanó tettrekészség, reformdühös elszántság. Ugyan az átlagéletkor a négyszer tizennyolcat is meghaladja, talán majd csökken valamicskét, ha az ifjú szocik befejezik Markó utcai szeánszukat…

(Blogter, 2007. október 8.)