Berekesztette a részvényei iránti kereskedést az Apokalipszis Rt. (korábban: Demokrácia Rt.), Magyarország legkritikusabb, intellektuálisan igazán figyelemreméltó médiaterméke.

Két és fél évig bírta el az éter Puzsér Róbert és barátai beszólásait, a teljes politikai, kulturális, gazdasági, értelmiségi- és médiaelit permanens fikázását. Rejtély, hogy melyik szög verte bele az utolsó szöget a műsor koporsójába, ám ha őszinték akarunk lenni, már az is maga a csoda, hogy a PontFM 88.1 (ex-Budapest Rádió) idáig tartotta a hátát a felső tízezer folyamatos haragját kiváltó produkcióért. 

Az Apokalipszisban nem az ostoba politikai szereplők sárba tiprása volt az újszerű, Gyurcsány vagy Orbán manapság nyugodtan, következmények nélkül hülyézhető, tolvajozható, ezért nem parkol le a lépcsőházad előtt egy lefüggönyözött Pobeda hajnali négykor (maximum kapsz egy APEH-vizsgálatot, de nagyobb bajod aligha eshet). Az állami pályázatokat remek kapcsolati tőkéjüknek köszönhetően állandóan lecsapoló, belterjes filmes, színházi, zenész, vagy irodalmi élmezőny gúnyolása sem különösebb hőstett az Index megjelenése óta, mint ahogyan a lakájmédián és a seggnyaló értelmiségen való csámcsogás is napi rutinná vált. 

Egyetlen tabu maradt csupán, mégpedig a piaci fundamentalizmus, a nyugati civilizációt már-már veszélyeztető (a kommunizmusnál és a fasizmusnál nem sokkal igazságosabb) vadkapitalizmus ostorozása. A tömegsajtóban ennek csupán az említése már blaszfémia, hiszen a médiumok hogyan kritizálhatnák azt (magyarán a hirdetőiket), aki a napi betevőjüket biztosítja. Ettől függetlenül az Apokalipszis gyakorlatilag az összes multinak hadat üzent és köznevetség tárgyává silányította. Ezt elégelhette meg Rónai Egon, a csatorna ügyvezető igazgatója, hiszen magatartásukkal a rádió üzleti terveit ásták alá. 

A globalizációt szerencsére nem világösszeesküvési-elméletekkel, vagy szabadkőműves badarságokkal magyarázta az úttörő vállalkozás, hanem egy gondolkodásmód térnyerésével. Ez nem más, mint a „haszonmaximalizálás bármi áron” antihumánus eszméje. A végső, elérendő célhoz vezető utat legitimálja a busás profit, igaz közben tönkremegy a környezet, rabszolgává válnak széles néptömegek, de ez már legyen a prolik gondja... 

Nem titok, a világlátásom formálásában szerepet játszott az Apokalipszis, amely elnémulásával nagy űrt hagy maga után. Egyúttal felveti a kérdést: létezik-e igazi sajtószabadság? Nem vitás, a XXI. századi Közép-Európában már nem az állami cenzúra a legfőbb akadály (az ugyanis nincs), viszont rendszerkritikus (nem a politikai rendszerre gondolok) hangok nehezen tudnak megjelenni széles fogyasztórétegek előtt, hiszen nincsen aki pénzmagot szórna, pedig igény éppenséggel akadna rá. 

Marad a blog, melyet Szélsőközép címen üzemeltetnek a szerkesztők, és a remény, hogy feltűnik a horizonton egy őrült mecénás, aki küldetéstudattól vezérelve némi szponzorációt nyújt egy hasonló szellemiségű produktumhoz...

(Blogter, 2007. november 19.)