A hamarosan magunk mögött hagyott évben érdekes kísérletet folytattam a Blogteren, emiatt sok konfliktust idéztem elő, javarészt jóindulatú netezőkkel. Megpróbáltam párbeszédet generálni szélsőjobboldali bloggerekkel, kommentelőkkel, mert kíváncsi voltam rájuk, és arra is, hogy ők maguk vevők-e a diskurzusra, olyan személyekkel akik nem a köreikből kerülnek ki.

A közelmúltban az antitoleranciára antitoleráns válaszokat adó megnyilvánulásokat ítéltem el főleg, mert bíztam benne, hogy sikerül integrálni közösségünkbe a valamilyen okból frusztrált, békétlen honfitársakat, ha gesztusokat teszünk feléjük. Ám egyre inkább úgy fest, hogy kezdeti hipotézisem, pusztán ábránd marad! Hiszen a tolerancia normális esetben kétirányú folyamat, a „lövészárkok” különböző oldalaira szakadt „harcosoktól” egyforma erőfeszítést kíván (mint azt előző cikkemben, a radikális iszlámmal kapcsolatosan kifejtettem). 

A Gyarmati és Szekrényfa-szerű figurákkal nem az az alapvető probléma, hogy rasszisták, antiszemiták, homofóbok, xenofóbok, és még a jóég tudja micsodák. Ez itt, Európa perifériáján nem olyan ritka jelenség. A fő gond, hogy minden politikával, közélettel foglalkozó bejegyzésnél e fajta megjelenik, és végeláthatatlan hosszúságú, illetve darabszámra is jelentékeny kommenttel véteti észre magát. Ilyenkor beindul egy centrifuga, ahol már régen nem a post eredeti mondanivalója és az arra adott elismerő vagy bíráló üzenetek kapnak prioritást. Sokkal inkább a fundamentalisták fundamentalista beírásai, és az általuk mesterségesen kirobbantott vita kerül előtérbe, amely rendszerint kurvaanyázásba torkollik, és természetesen a másik magyarságának kétségbe vonásával végződik. Persze ennek a játéknak az elfajulásában az úgymond „demokratikus bloggerek” is hibásak, mert általában nagy kéjjel ülnek fel a jómadarak provokációinak. 

A szocializáció kezdeti szakaszán megrekedt két egyeddel (és minimális számú követőivel) bármilyen, kulturált beszélgetésre irányuló törekvés hamvába hol, az alapértékekben való megegyezés elképzelhetetlen. Arra gondolok, hogy elsősorban embernek tekintsük a másikat, és minden más csak ezután következzen. Hát nem, aki csak egy mákszemnyit is elhajlik antihumánus, szemellenzős meggyőződésüktől, az kíméletlenül besorolást kap az ellenség immár végeláthatatlan táborába. 

E szubkultúra (a társadalomban kb. 0,5% az arányuk) sajátossága, hogy fanatikus, éppen ezért a racionalitást számon kérni rajta illúzió. Nevetséges magyar-keresztény felsőbbrendűség, soviniszta tudat hajtja előre, pedig komoly ember nem gondolhatja, hogy bármilyen nemzetiség vagy vallás előbbre való a többinél. 

Egy szó, mint száz: most lett elegem belőlük, nem áltathatom azzal magamat, hogy szegények agya huzatot kapott, majd kinövik. A Blogtér különben sem pszichiátria, nem arra találták ki, hogy súlyos párkapcsolati, szexuális problémákkal küzdő szociopaták gumiszobája legyen... 

Szóval nálam a jövőben, az elborult elmék véleményei a delete gomb kíméletlen áldozataivá fognak válni...

(Blogter, 2007. december 14.)