Esküszöm nem akartam postolni a Vona-milíciáról, kapnak elég érdemtelen nyilvánosságot nélkülem is, hülyeségekre amúgy sem tanácsos pazarolni a drága időnket, ám Kende Péter tök felesleges performansza írásra ingerelt.

Szóval adva vagyon a Gárda, amely egy cseppet sem fejlődött alakiságilag Tatárszentgyörgy óta, és bár nagyon szeretnének bennünket megijeszteni, valahogy nem szaladok rémülettel a retyóra látványuktól. Vonulgatnak, féligazságokat pampognak, tébolyult híveikből áhítatos ábrázatot csalnak elő a diósgyőri ultrákra hajazó jelmezeik, oszt’ ennyi. Békességben le is menne az egész cirkusz, maximum kétsoros mínuszos híreket generálván a másnapi sajtóban, ám ekkor feltűnik a közismerten elfogulatlan közíró (az éppen tüntető félemberek mumusa), és máris kész a finom lincshangulat. 

KP aligha százas, arca furcsán rángatózik, műfogsora amplitúdója különös játékot játszik, Frankenstein mimikája az övéhez képest egy szolid angolkisasszony. Mondanám, hogy potenciális OPNI-ügyfél, de az ugye már nincs. Szinte abban is bizonyos vagyok, hogy esetében nem az öncélú szereplés, következő könyvének promotálása, vagy a „benne leszek a tévében”-feeling a hajtóerő, sokkal inkább a küldetéstudat játszik döntő szerepet. A rasszizmus elleni kérlelhetetlen harc zászlóshajója, legalábbis önmagát ekképpen definiálná, elfelejtve azt az örökérvényű egyszeregyet, hogy az előítéletek ellen kizárólag hiteles emberek tudnak hitelesen buzdítani. Kendét azonban, hála eddigi közéleti ámokfutásainak, egyetlen élő ember sem veszi komolyan. Így a „reakció” elleni fellépései, csak a nettó fasiszták ügyének használ. 

Készült is egy videó a neonáci Bombagyáron, ahol a nagy semmit örökíthette volna meg a sertés pólóárus, ha Kende nem tolja oda kevéssé szimpatikus ábrázatát. Így viszont terjedhet a kőbunkó szittya propaganda a Youtube-on, termékeny táptalajra hullva az identitásukat kereső, hótegyszerű magyarázatokra fogékony tinédzserek körében. 

Persze igazságtalanok lennénk, ha kizárólag a rosszarcú zugfirkászra fecsérelnénk minden puskaporunkat. Az emlegetett felvétel igazi szociológiai tanulmány, egy burjánzó, selejtes szubkultúra szellemi környezetszennyezése. Van itt minden, ami szem-szájnak ingere: kerekesszékes forradalmár, a kielégítetlenségtől frusztrált nőszerűség, eltorzult tekintetű, ütésre kész nyugdíjas. Nem vitás, egy közepesen szigorú szülő, szappannal mosná ki e fertőzött szájakat... 

Továbbra sem értem, mi a gond azzal, ha kétszáz háborgó elme a karantén mögül óbégat. Na és, tegyék, mi pedig szórakozzunk a vásári komédián. Az Állatkertbe is ezért járunk, viszont aki bemegy a ketrecbe az alsó hangon is minimum ostoba. Kende vitathatatlanul az...

(Blogter, 2008. január 19.)