Mindössze két hét csordogált le az esztendőből, ám közéleti huszáraink ahelyett, hogy téli álmukat brummognák, e rövid intervallum alatt is emberöltönyi hülyeséget, inkompetenciát, demokráciadeficitet halmoztak fel Kurvaország szemétdombján. Vegyük lajstromba az év eddigi legirritálóbb arcait.

Kolláth György. A logopédus szcéna állatorvosi lova pert nyert Ungváry Krisztiánnal szemben, aki ugyan nem ügynöközte le Kolláthot, viszont az igen tisztelt bíróság ezt róla megállapította. Persze, aki a jelenlegi ítélkezési gyakorlatból szeretné kikalkulálni a perek várható eredményeit, annak sokkal biztosabb támpontot nyújt egy varázsgömb, mint a nemlétező szokásjog. Azt csak halkan jegyezzük meg, hogy Ungváry a bizonyítékait nem mutathatta fel Justitia színe előtt, a talárba bújt, bírónak becézett ember a végén még eltántorodna a gondosan felépített prekoncepcióitól... Tehát ezen a helyen szerepelhetne akár a magyar igazságszolgáltatás cuzánmen, ami miatt Kolláth mégis virtuális ostorcsapást érdemel, az nem más, mint az ügynökkérdésben mutatott arcpirító magatartása. A spiclibűnöket relativizáló csokornyakkendős paprikajancsi, ad actában hagyná történelmünk ezen szégyenfoltját... 

Németh Péter. A Népszava góréja felháborodásának adott hangot lapjában, amiért a 18 hónapja kómában fekvő, ezért közfeladatait ellátni képtelen Toller Lászlónak valaki a cselekvőképtelenségének megállapítását kezdeményezte. Németh ahelyett, hogy a demokrácia helyreállítását és a civil kurázsit látná bele e gesztusba, cikkében a Tanú című klasszikussal viccelődik, és természetesen a gazorbánt véli az események mozgatórugójának (alighanem rajta is eluralkodott a baloldalon pusztító Fidesz-fóbia). Csak emlékeztetőül: Toller Tünde a sajnálatos baleset óta cirka 12 millió forintot konstatált férje bankszámláján, melyet az országgyűlésben az elmúlt másfél évben „végzett” ténykedéséért kasszírozott a pécsi expolgármester. Az adófizetők és a meritokrácia nevében... 

Demszky Gábor. A világváros és a négyes metró építésén fáradhatatlanul munkálkodó Demszkyről eddig is tudtuk, hogy rugalmasan kezeli a jogállam alapértékeit, lásd: a tüntetni igyekvő traktorok kamutáblákkal való kiebrudalása. Most a nagyon is valóságos, és szembeötlő KRESZ-szabályok ellen vétett csúnyán, szemből hajtott be egy egyirányú utcába, forgalomtól elzárt területen parkolt, a „megállni tilos” tábla alatt. Persze ez az ügy önmagában bagatell, viszont eklatáns manifesztációja belterjes elitünk attitűdjeinek, akik bár a nyilvánosság előtt a fair playre buzdítanak, ám ha nincs rajtuk a közvélemény pásztázó tekintete, akkor nem veszik túlságosan komolyan a maguk alkotta játékszabályokat.

Kisteleki István. Az MLSZ elnöke tegnapra ígért szövetségi kapitányt a jónépnek, mondani sem kell, természetesen nincs edzője a válogatottnak. A legendás Máris szomszéd alteregója egyfajta reciprok világban tengeti mindennapjait. Nem akart ő MLSZ elnök lenni, mégis lett. Nem szándékozott Ligaelnök sem lenni, hát az is lett. Meg szerette volna nyerni az EB-rendezést, persze veszített. Most külföldi szakembert ültetne az ingatag kispadra, biztosan nem fog. A kapitány előre borítékolhatóan Várhidi marad, de akkor mire föl ez a cécó kedves Hókuszpók, avagy ki állítja végre meg ezt az esztelen ámokfutást? 

Gőzerővel zajlanak az események Abszurdisztánban, és jelzem: jelenleg csak az uborkaszezon kellős közepén cammogunk, hátravan még 350 nap 2008-ból. Unatkozni nem fogunk, az fix. Ja, és nálad ki volt az „Év eddigi legnagyobb lúzere”?

(Blogter, 2008. január 16.)