Hunnia taposómalmában ezúttal két feszültséggócra irányították rá a reflektort, Ungváry Rudolfra és Bayer Zsoltra. A gyűlöletgenerátor-párosra szerencsésebb történelmi fejlődési országokban a margó széléről bégető birka stigmáját ragasztanák, ám errefelé (e megrekedt fejlődésű balkáni honban): személyükben az értelmiségi elit beltenyészetét tisztelhetjük.

Nem is a frusztrációtól csöpögő véleményeikkel szállanék vitába (annak kifejtése meghaladná a PC-m tárhelyét), hiszen az mégiscsak szubjektív terep, viszont hazudni felettébb csúnya dolog. Főleg akkor, ha az illető publicista, és valamennyi közéleti megnyilvánulása a viszonylag ritkán igazat regélő ormányfő leleplezésére irányul. 

Nos, a helyzet a következő. Friderikusz márciusi 17-ei agitpropjában, Ungváry mester osztotta meg ünnepi élményeit, kifejtvén, hogy a közbekiabáló seggfejek a viceházmesterek szellemi örökösei, igazi nyilas-fiókák. Nagyjából ez megfelel a valóságnak, az egy négyzetméterre jutó szociopaták aránya, akkor ott világviszonylatban is kiugró volt. Ungváry azzal folytatta, hogy a Fidesztől elhatárolódást várt volna (szvsz: ez a csont kissé már penészes...), és természetesen Orbán engedte ki a csürhét a karanténból, illetve szörnyű világ köszönt majd e 93 ezer négyzetkilométerre, a 2010-es narancsos hatalomátvételt követően. A csőlátó közíró viszont kihangsúlyozta: a március 15-éket permanensen ellehetetlenítő homo habilisek összlétszáma minimális, egy elenyésző törpekisebbség csupán. 

A lényeg az utóbbi megállapításban leledzik, Bayer tehát orbitálisat csúsztatott, amikor hárommillió-háromszázezer, hobbiból Dunába-lövő házmestert vélt kihallani a rétorból, de az is lehet, hogy égbekiáltó paranoiája által eltorzult, hibás agya kódolta félre az információt. Valószínűleg ennyire lehet komolyan venni egy (név nélkül: Korniss Mihály) ismert írót dehonesztáló kijelentését, miszerint az belefútta orra tartalmát a Lukácsba, majd miután szóvá tették cselekedetét, „itt inzultálják a zsidókat!” felkiáltással próbált előremenekülni a fikából. Hihetetlenül életszagú, de jobban belegondolva, Bayer esetünkben egy előző napi történésre is meglehetősen slamposan emlékezett, vajh’ mi lehet akkor egy évtizednél idősebb históriával? 

Zárásként Széles Gábor kiskedvence még előcsal tollából egy antiszemita akkordot, de ezt már csak azért teszi, hogy György Péter és Szalai Erzsébet vöröslő fejjel petíciót fogalmazzon (amit n+1-szer aláírjon), illetve Bolgár Györgynek témát szolgáltasson. Megérne egy tanulmányt, hogy egyes zsidó közszereplők mennyire gerjesztik maguk is az antiszemitizmust, de erről nem itt és most fogunk értekezni, mert az egy másik bicikli...

(Blogter, 2008. március 28.)