Végre sikerült magamévá tennem a holland politikus, Geert Wilders által összeeszkábált, iszlámot bíráló short movie-t.

Ennek akadálya eddig igencsak prózai volt, a doku hivatalos honlapjára hol feltöltötték a filmet, hol levették. Ez a csiki-csuki is igazolni látszik: Európa igencsak reszket az immáron a Föld legnépszerűbb vallásává szökkenő iszlám híveinek a haragjától. Pedig a politika-csinálók kénytelen lesznek lépni valamit, ha meg akarják (akarjuk) őrizni a vén kontinens liberális berendezkedését. 

Ha csak vegytisztán, szakmailag vizsgáljuk a Fitna-t, akkor kijelenthetjük, nem ér többet egy kalap lócitromnál, demagógia dolgában még Michael Moore-t is überli. Maga Wilders emberileg Theo van Gogh-hoz, vagy Pim Fortuyn-hoz mérhető, tehát „nem mutatkoznánk vele egy társaságban” kategória. De ha levonjuk ezt az öncélú, gondosan megtervezett botrányt és hajlandóak vagyunk a jelenség mögé pillantani, egyből felsejlik az iszlám társadalmak évszázados elmaradottsága. A jelen Európájában azoknak a folyamatoknak lehetünk szemtanúi, mi is történik akkor, ha két, különböző fejlettségű kultúra, térben és időben találkozik. 

Miközben valamelyik agyalágyult imám a Wildersre kimondott fatvát fogalmazza alighanem, addig az Unió döntéshozói igyekeznek mosni kezeiket, és széles nyelvcsapásokkal bókolni Allah követőinek. Ez nem Hollandia, nem az EU véleménye, ismételgetik, miközben lényegesen elnézőbbek az európai életmód és szabadság ellen lázító németalföldi vagy angliai hitszónokokkal szemben. Ezzel a rosszul értelmezett szabadelvűséggel aztán szemérmetlenül visszaélnek a radikálisok, a magas életnívó az persze köl, a tolerancia, a békés egymás mellett élés, a beilleszkedés, ad abszurdum az asszimiláció már kevésbé. 

Az iszlám nem a bevándorlók miatt aggasztó, sokkal inkább azért, mert akár az „őslakosok” között is megkezdheti hódító útját. A kapitalista társadalmak lúzerei, peremen lévő rétegei benne lelhetik meg a gyógyírt, a saját elcseszett életükre. Nincs kizárva, hogy a jövőben az iszlám lesz a fennálló renddel szembeni lázadás fő eszköze errefelé. Nos, ez már lényegesen nagyobb veszély-potenciál, mint néhány, kocsigyújtogató párizsi bűnöző. 

Nem kétséges: az iszlámra ráférne egy alapos felvilágosodás, de illúzióink ne legyenek, nincs meg az a társadalmi akarat, amely ezt kikényszerítené. Kizárólag felülről lehetne levezényelni e folyamatot, és van is erre néhány pozitív precedens, példának okáért Törökország vagy Tunézia, ahol az elit erőszakkal nyomta le a nép torkán a szekularizációt. Vajon merre vannak a jelen Közel-Keletének, és Közép-Ázsiájának Kemal Atatürkjei és Habib Bourguibái?

A magam részéről nincs kedvem feladni semmit azokból a kiváltságokból, melyet Európa (nevezhetjük akár Nyugatnak, vagy keresztény-zsidó kultúrkörnek is, tök mindegy) évszázadokon keresztül, komoly vérveszteségek árán kiharcolt...

(Blogter, 2008. április 3.)