Az online újságok valóban releváns hírei között (útjára indult a foci EB, illetve sajnos elhunyt Sánta Ferenc) tallózva bukkantam rá egy totálisan érdektelen eseményre: elnökválasztást tartott a nemlétező SZDSZ.

Ennek apropóján fellapoztam a tavalyi, hasonló procedúra előtt készített malíciáimat, ahol a támogatottság további zuhanását jósoltam Kóka mester megválasztásának esetére. Ez persze nem nostradamusi jövőlátással bíró képességeimnek, pusztán a rideg racionalitásnak, azaz a normafai pojáca irritáló személyiségének köszönhető. Melyet bármelyik elsőféléves politológia-szakos egyetemtöltelék megjövendölt volna, ingyen és bérmentve, ám a borzalmas tagság többsége, ki tudja milyen belső intuícióra hallgatva, mégis másként döntött. 

Nos, kárörömmel nyugtázhatom: a helyzet mit sem változott. Most győzött ugyan Fodor Gábor, a kisebbik rossz, de ha statisztikabuziként rázummolunk az adatokra, kiderül: a differencia mindössze hangyafasznyi (346:344). 

E faktum pedig némi következtetések levonására azért alkalmas. A szabadmadarak tagságának közel fele (a leggyűlöltebb párttá avanzsálás ellenére), még mindig egy olyas-valakivel képzeli el a feltámadást, akitől már az is komoly szellemi teljesítmény, ha segítség nélkül beletalál a piszoárba. Arról a lerágott húsról most nagyvonalúan tekintsünk el, hogy a társadalom által az egyik legjobban gyűlölt kaszt, a kilencvenes évek gazdasági anarchiájában meggazdagodott yuppi-k csoportja, a Pannon Puma pedig ennek az elitnek az eklatáns képviselője. Értsd: akkor is heves gyomormozgást idézne elő a többségből, ha okosabbakat röfögne, mint Hankiss Elemér, ám erről esetében természetesen szó sincs. 

Szürreális, hogy egykor a honi közélet szilícium-völgyének (Kis János, Tölgyessy, TGM) tekintett szervezet, a hülyék paradicsomává degradálódott. A tűzvonalba küldött politika-csinálói, mind esztétika, mind szürkeállomány tekintetében súlyos hendikeppel küszködtek, és hathatósan hozzájárultak a liberálisokat övező sztereotípiák és urbanlegendák rögzüléséhez. Elég csak az egészségügyi terepasztalon ámokfutó két bársonyszékes amatőrre gondolnunk, egyikkel a rosszcsont gyermekeiket riogatták az édesanyák, a másikat pedig a fitnessedzők rakták a kirakatba, mint elrettentő példát... 

Hogy mégis miért foglalkoztam egy szusszanásnyi időre egy olyan dologgal (nevezetesen az SZDSZ-el) ami nincs? Erre képtelen lennék egzakt feleletet kinyögni. Hagyom is a csudába, hamarosan kezdődik az osztrák-horvát...

(Blogter, 2008. június 8.)