Éppen itt az ideje, hogy a férfi-női kapcsolatokat a kapitalizmus farkastörvényeinek okuláréján keresztül tegyük a boncasztalra.

Elég a tingli-tangli magazinok mézédes szirupjaiból, kamu pszichológusok életidegen kinyilatkoztatásaiból, ide új megközelítés kell, ehhez pedig a közgazdaságtant hívjuk segítségül. Eszerint a nő ugyanolyan ökonómiai jószág, mint a mosópor, a (férfi)piacon való népszerűségét a kereslet és a kínálat szigorú regulái szabályozzák. 

Mielőtt Lévai Katalin photoshopos orcája dühbe gurulna, és feljelentene valamely brüsszeli sóhivatalában szexizmusért, leszögezem: e sorok írója nem hímsoviniszta, hisz a nemek közötti egyenlőségben, viszont heteroszexuális maszkulinként csak férfioldalról tudja hitelesen megközelíteni a témát. 

A minap döcögök a 3-as (hannoveri) villamossal Kőbánya lepusztult, kietlen részein, miközben félálomban relaxálok. A bóbiskolásban csak a jármű gerincoszlopra ártalmas rázkódása akaszt meg néha, viszont az Ecseri-Üllői út találkozása környékén egy kellemtelen, telefonáló női hang riaszt fel. Mikor a fura hangszínű egyed a pasikról és a közelmúltban véghezvitt hódításairól kezd el hadoválni az éteren keresztül a barátnőjének, a figyelmem felélénkül. Különösen a fabula azon részénél, amikor megtudhatom, hogy aznap reggel leszólította őt egy jó svádájú manusz a buszmegállóban, aki rögvest randira hívta, most éppen oda igyekszik (természetesen numeráról van szó). 

A históriáját folytatván tételesen felsorolja a kagylóba, hogy kedden X-szel, csütörtökön Y-nal, pénteken Z-vel került egészen közeli kapcsolatba, de különösebben egyik sem jött be kényes ízlésének. Mikor már öt perce hallgatom a szaftos sztorikat, megfordulok (hiszen mögöttem ült a hódító), mégiscsak szemrevételezni kellene kinek ilyen mozgalmasak a hétköznapjai. Nos, alig hiszek a szemgolyóimnak! 

Prekoncepciómat tökéletesen felborítva, egy minden képzeletet felülmúlóan lepukkadt, 35 körüli, nőszerű képződményt konstatálok. Öltözéke elegáns fekete tréningruhából és koszos sportcipőből tevődik össze, zsíros haja a szemébe lóg, ormótlan testalkatát könnyebb átugrani, mint megkerülni, telefonját a körme alá becsúszott, megtippelhetetlen elegyű piszkokkal tarkított, amorf kezében tartja... 

A gyomorforgató jelenségről most nyergeljünk át általánosabb vizekre. Társadalmunkban komoly értéknek számít, ha egy férfi laza viszonyt létesít egy nővel, minél többel, annál magasabb a jófejségi faktora. Fordítva természetesen ez érvénytelen, minimum kurva az aki ennyire léha, holott az „erősebb” nemnél ugyanezen cselekedet pozitív elbírálás alá esik. Ennek milliónyi társadalomtudományi oka van (kezdve a kisgyermekek szocializációjával, hiszen más szerepekre trenírozzák őket), amibe most nem szeretnék belemenni, de e kettős mérce miatt lényegesen több férfi szeretne könnyed, problémamentes, szexuális kapcsolatokba fejest ugrani, mint amennyi nő akar hasonló játékokban részt venni. Így a hímek oldaláról hatalmas túlkínálat keletkezik, viszont a nőstényeknél hiány lép fel. 

Mivel sokkal kevesebb hölgy száll be a ringbe, ezért nincsenek erős versenynek kitéve, nem működnek a szelekciós mechanizmusok, így akár több kategóriával minőségibb férfit is kifoghatnak maguknak, mint azt a budapesti tömegközlekedés során szerzett példám is érzékelteti. Kicsit a szocializmus hiánygazdaságára hajaz a történet, amikor hiába volt muníció az ember zsebében, azt nem tudta mire költeni a kóros áruhiány okán, illetve bármilyen nyugati szarért képes volt vagyonokat kiadni, csakhogy fogyasszon már valamit. 

E forrongó piacon megnyugvást csak a nemek valódi egyenlősége hozhat, a kettős mérce eltörlése, a nemi szerepek közötti különbségek megszüntetése, hiszen ebben az esetben egyensúly állhatna be a keresleti és a kínálati oldalon. Sok férfi álma valósulna meg ezzel, csakhogy a fenti különbségeket is ők maguk hozzák létre, hiszen próbálják védeni évezredes privilégiumaikat, így „a kalandozó pasi jófej, a nő pedig örömlány” szabály megalkotása is e nemnek köszönhető. A racionális piaci logika, illetve a szigorú erkölcsi paragrafusok öldöklő küzdelméből ma még megjósolhatatlan, melyik kerül ki győztesen...

(Blogter, 2008. június 20.)