Mikor Lakat T. mestert látom a dobozban, mindig reménykedek benne, hogy a műsorrész alatt majdcsak berobog egy torzonborz parókás fazon, kezében pihentetve a Forma 1-es eredményhirdetések alkalmával megcsodált orbitális nagyságú pezsgőt, lenyugtatván és egyben katarzist okozva a publikumnak: csak vicc volt.

De Sebestyén Balázs (ahogy korábban Jáksó sem) csak nem akar megérkezni, így lassan beletörődhetünk, bizony ez halálosan komoly. Baló György inverze immár kilenc esztendeje szolgáltat muníciót a pestisként terjedő kommunikáció szakok gólyáinak, akik egyöntetűen vallják rutintalanságuk ellenére: bárhogyan, csak így ne... 

A közelmúltban lezajlott Napkelte-tisztogatás során ugyan volt némi halovány reménysugár, hogy a korábbi sportújságírót is kiretusálják a képernyőről, ám az útilaput mégsem csomózták a lábára. Igaz, esetében nem is a politikai elfogultság a bibi (hiszen Csurkától Thürmerig bárkinek képes egy finomat nyalintani), viszont gyakorlatilag nincs olyan alapvető tulajdonsága, ami miatt bárhol máshol a világon, ne távolítaná el a security a televízió tíz kilométeres sugarából. 

Startolhatnék esztétikai problematikákkal, ugyanis barátunkon igencsak nyomot hagyott a rohanó idő, első pillantásra akár az a kósza gondolatunk is támadhatna, hogy éppen most támolygott ki a legendás, Moszkva téri Gomba „presszóból”. Fizimiskája alapján sokkal inkább saccolhatnánk napszámosnak, kubikusnak, vagy asztalosnak, mint médiamunkásnak. 

Folytatnám a hangképző szerveivel, ugyanis szakmai közhely, hogy ehhez hasonlatos irritáló „berendezéssel” nem volna muszáj százezreket riogatni. Igaz, ebbéli adottságai semmivel sem rosszabbak Csisztu Zsuzsáénál (abszurd, de őt is foglalkoztatják médiumok), ám aligha a gerontofil botrányairól elhíresült extornász a valódi mérce. 

De itt ne álljunk le, hiszen nemcsak a beszéd minőségével, hanem annak mértékével (értsd: végeláthatatlan körmondatok) is komoly gubanc van. Kommunikációs egyszeregy (főleg közszolgálati csatornánál), hogy ideális esetben a riporter velős, lényegre törő kérdésekkel szőnyegbombázza az igen tisztelt alanyt, valamint boci szemekkel, rácsodálkozva, türelmesen végighallgatja annak monológját. Viszont vizsgált esetünkben az interjúk háromnegyedében Lakat T. Stand-up Comedyje veszi el feleslegesen a drága időt, megfosztva ezzel a korán reggel marionettként berángatott művészeket a kibontakozástól. 

A Napkelte zászlóshajója előszeretettel keveri a sajtóműfajokat, nevesítve: az interjút a talk-show-val, míg a televíziót a rádióval. Ugyanis míg Fábry azért hívja vendégeit a stúdióba, hogy azok díszletként funkcionáljanak és „aláadják” a poénokat, addig ez a magatartás az MTV presztízsműsorában (?) elfogadhatatlan, és szakmai barbárságra utal. Ugyanakkor hiába terpeszkedik lassan egy évtizede az elektronikus médiában, úgy fest képtelen felfogni, hogy a kamera egy érzékeny műszer, minden rezdülést a többszörösére felnagyít. Így aztán a gesztikuláció, a mimika, a nem verbális jelzések túlzott alkalmazása paprikajancsiként láttatja a kontárt. Míg a rádió ingerszegény környezetében ez a hiperaktív attitűd akár feldobhatná a műsort, itt a kontraproduktivitás melegágya. 

Elérkeztünk a záró taktushoz, egyúttal egy sarkalatos ponthoz, ezek pedig Lakat személyes élményei, melyeknek garmadáját képes belesűríteni egy délelőttbe. Már a focifóbok is bebiflázhatták, kik alkották a Ferencváros csatársorát a 60-as években, de értesülhetünk róla, hogy a csattos bambi egy ízetlen lötty volt, illetve Latinovits mely alkotásban nyújtott felejthetetlent a Vígszínházban. A perszonális fabulák érdekesek lennének egy társaságban, vagy egy idevágó tematikus műsorban, csakhogy egy önmagát közéleti magazinként definiáló akármiben ez az elefánt és a porcelánbolt bensőséges kapcsolatát juttatja a mazochista szemlélő eszébe. 

A Napkelte jelenlegi főszerkesztője: Lakat T. Károly. A Napkelte jelenlegi egyik műsorvezetője: Lakat T. Károly. Tehát kizárólag Lakat T. Károly rugdoshatná el a kameramanok elől Lakat T. Károlyt... Ennek pedig akkora a valószínűsége, mint hogy Robert Mugabe holnap önként és dalolva átadja a zimbabwei elnöki posztot Morgan Tsvangirainak...

(Blogter, 2008. június 23.)