Ugyan csipetnyi demagógiára vall a népesség és az olimpiai sikeresség között kapcsolatot keresni, hiszen a nemzetek közötti eredményességi relációban egyáltalán nem következik, hogy kétszer akkora lélekszámmal, dupla annyi éremnek kell termelődnie, ám a játékok végeztével mindig eljön a pihentagyú statisztikusok ideje.

Utóbbi szerepét ezúttal jómagam alakítanám. Csak a vak nem láthatja, hogy az olyan óriás országok, mint például India, Indonézia, Nigéria mindössze a futottak még kategóriába nyertek bebocsátást. Igen ám, de mi a harci helyzet fordítva? Vajon a kicsik brillíroztak? Erre az eldöntendő csacskaságra ugyan képtelenség egyértelmű feleletet adni, ám ezer lakosra levetítve ők szerepeltek a legkiválóbban. 

Először vizsgáljuk meg, hogyan muzsikáltak olimpiai pontok tekintetében a planéta legkülönbözőbb szegleteiből összetrombitált sportolók. Ugyan ehhez a számításhoz állandóan odabiggyesztik a „nem hivatalos” jelzőt, ám sokkal kiválóbb mérőeszköz, mint az éremtáblázat. Szóval lássuk ezt a kategóriát, de fajlagosan (bocs ezért a kretén kifejezésért, de valamelyik reklámban hallottam és tetszik)! 

Ezer lakosra vetített olimpiai pontok:

A listában az a szép, hogy arra az olyan marginális, sohasem hallott földdarabok is odaérhetnek, mint például St. Kitts és Nevis (ráadásul a dobogóra). Ehhez mindösszesen egy hatodik helyezés is elegendő volt a törpeállam számára, ezt a férfi 200 méteres síkfutás döntőjében prezentálta leghíresebb sportolójuk: Kim Collins. Megjegyzendő még, hogy eredetileg nyolcadik lett, ám két sprintert is diszkvalifikáltak előle pályaelhagyásért, így éppen becsusszant a még üdvözítő pozícióba. Külön érdekesség, hogy a kizárt villámlábúak egyike Churandy Martina, a Holland Antillákról, akinek ha helyben hagyják ezüstérmét, abban az esetben a második helyre repíthette volna országát listánkon, egy paraszthajszállal lemaradva a Bahama-szigetektől. Egy nüansznyi érdekesség ínyenceknek: az 1-4. helyezetnek II. Erzsébet királynő az államfője. És még mondja valaki, hogy felbomlott a brit gyarmatbirodalom… 

Apropó Bahamák... A turistaparadicsomban nemcsak festői táj és kiváló klíma terem nagy hatásfokkal, de villámléptű atlétákkal is bőségesen megszórta a Teremtő a szigetcsoportot. Így a következő statisztikánkat (ahol az elnyert medálokat vesézzük ki) is az amerikai sztárok kedvenc üdülőtelepe vezeti, köszönhetően egy férfi 4x400-as váltóezüstnek és egy hármasugró bronzéremnek. Itt már feltűnnek (legjobb európaiként) Vörös Erik leszármazottai, akik általános meglepetésre beverekedték magukat a férfi kézilabda-torna döntőjébe, megszerezve ezzel Izland negyedik érmét az ötkarikás játékok történetében.

Ezer lakosra vetített olimpiai érmek:

Végül vigyázó szemeinket vessük kedvenc gumicsontunkra, az olimpiai aranyak/koponya kategóriára. Hosszú időn át fárasztottak bennünket azzal a maszlaggal, miszerint az egy főre jutó olimpiai bajnokok (és Nobel-díjasok) számát tekintve verhetetlenek vagyunk. Nos, ez már korábban sem volt igaz, de pláne nem az napjainkban, igaz Sydney és Athén teljesítményével felférnénk a dobogó legalsó fokára.

Ezer lakosra vetített olimpiai aranyérmek:

Kétség sem férhetett itt a jamaicai győzelemhez, akik a földkerekség leggyorsabb lábú egyedei. Usain Bolt a Karib-tengeren elterülő szimpatikus ország legismertebb exportcikke Bob Marley és a reggae után, ez immáron elvitathatatlan. Kevés híján összehozták a „rövidtávú Grand Slamet” (férfi és női 100m, 200m, 4x100m), ez pusztán a női váltójuk botrányos váltása miatt maradt el, hiszen annak két tagja nemes egyszerűséggel összeszaladt. Osztályfőnöki dicséretben részesülnek a kommunista időkben még középkori fejlettségű Mongólia, illetve a lehangoló háborús hírekről a pekingi versenyek alatt értesülő Grúzia sportolói.

(Blogter, 2008. augusztus 27.)