Szép dolog a 18 éves tankötelezettség, az integrált oktatás, a tanár-diák egyenrangú viszony, a multikulti és a többi nyalánkság, csak egy baj van vele: a körzővel és vonalzóval gondosan kimunkált íróasztali stratégia a gyakorlatban nem igazán működik.

Amikor az RTL Klub Házon kívül című műsorának ózdi iskolariportját megnézi a blogger, ahol mókás kedvű nebulók, csordába verődve kvázi rongybabának használják félénk és visszahúzódó osztálytársukat, akkor konstatálja azt a tényt: itt bizony súlyos működési zavarok mutatkoznak az oktatási rendszerben. Az V. kerületi bőrfotelekben meghozott szabályhalmaz és a való világ valahogy nem élnek szimbiózisban egymással. 

Bár magam nem vagyok a nagy és mindenbe belepofázó állam híve, bizonyos alapdolgokat azonban kőkeményen szavatolnia kell a hatóságoknak, különben joggal merülhetne fel a kérdés: miért is tartjuk fenn ezeket az intézményeket? Példának okáért a nyugodt, békés tanuláshoz való jog minden polgárt megillet. Ebben benne foglaltatik a tanórák zavartalan hallgatása, illetve tartalmas eltöltése, a szünetek gondtalan élvezése, a mellékhelyiségek félelem nélküli látogatása, ecetera. 

Lássuk be, ahol a diák hátát rotring-cerúzával „karcolgatják”, majd a lépcsőn „viccből„ fejberúgják, végül az erőszakot szóvá tevő tanerőt a népes rokonság barátilag meglátogatja, ott ezek a jogok valahogy nem méltóztatnak érvényesülni. Ugyanis az iskolaigazgatók, a polgármesterek, a jegyzők és a többi hatalmasságok a nonszensz törvényi paragrafusok foglyai. Nem rúghatják ki páros járószervvel a fiatalkorú haramiát, csak akkor, ha átveszi őt egy másik szakintézmény. Azt pedig megsaccolhatjuk, hogy mekkora a versengés azon school fighterekért, akik zsarolásra, rabolásra, lopásra, fenyegetésre és verekedésre sokkal inkább használják a sulit, mintsem a tudáshalmazuk gyarapítására... 

Értem én, hogy a jogalkotó előtt a korai munkanélküliség elkerülésének vágya lebegett, illetve azon hiú illúzió, miszerint a perifériára szorult egyedeket integrálni tudja a társadalomba. Ám lássuk be, ez legfeljebb a tervezőasztalon és maximum Ferge Zsuzsa vágyálmaiban működő ábránd. Tény, a szocializációra nagyon csekély hatással van a közoktatás, sokkal nagyobb befolyással bír rá a család, illetve az egyént körülvevő kortárscsoportok. Tehát arra a legkevésbé sem alkalmas az állam által biztosított fejtágító, hogy a morális és viselkedésbeli hendikeppel indulókat felhozza. Arra viszont úgy tűnik egyre inkább, hogy a normakövető diákokat súlyos érzelmi negatívumokkal „gazdagítsa”. 

Magyarán el kellene végre dönteni, hogy a lumpenfelnőttek csemetéinek pátyolgatása a magasabb rendű szempont (akikre vélhetően amúgy is a szüleikhez hasonlatos karrier vár), vagy a jövő potenciális középosztályának félelemérzet nélküli taníttatása? Szóval itt az ideje, hogy a valóságtól elrugaszkodott regulák és az élet végre találkozzon egymással e zavaros koordinátarendszerben...

(Blogter, 2008. október 14.)