Akinek eddig bármilyen kételye lett volna afelől, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetségének vezetése a törzsfejlődésben három évtizede megrekedt, szerepét túljátszó, pogácsazabáló szenilis öregurak gyülekezete, az szégyellje magát, de nagyon. Vezeklésül tegye be lejátszójába a „Celeb vagyok, ments ki innen!” című agysorvadás végtelenített videószalagját.

Hoppácska, ezt most itten be tetszett nyalni, igen tisztelt Sóhivatal Etikai Bizottsága! Hogy azt ne mondjam, megszívták a harci bránert, mint Vad Kati fénykorában. Mert ugye aki funkcionális analfabéta, az normál körülmények között gyapotszedő, kecskepásztor vagy kubikos, de legkevésbé sem újságíró, pláne nem annak szakmai érdekképviseleténél funkcionárius. Persze nem erről a nepotista, protekcionista ürülékről beszélek, amit MÚOSZ-nak anyakönyveztek, hanem egy Normálország normálszervezetéről. 

Aki esetleg újszülött és nem tudná szikrákat szóró haragom okát, azt felhomályosítom. Történt vala, hogy Bayer művész úr, a szebb napokat látott Magyar Hírlap hasábjain antiszemitát büfizett, felettébb öblöset. Ez a tény persze önmagában három leütést nem érne meg, volt már ilyen, és még lesz is, valaki démonokkal hadakozik, valaki szellemekkel, valaki pedig mindenhová kaftános, sábeszdeklis, metélt szakállasbácsikat vizionál. Zsoltika speciel ez utóbbi kategória, de aki a MH-t és az ECHO TV-t gázálarc és egyéb védőfelszerelés nélkül látogatja, az meg is érdemli. 

Reakcióként született erre egy Tóta W.-paródia, amit egy babakocsiban tolt, rugdalózóban feszítő, nyáladzó féléves sem tud másképp kódolni, minthogy a blogbejegyzés a Széles Rt. bunkósbotjának legújabb öklendezésének kifigurázása. Ha esetleg 60 alá csökkenne a drága olvasó intelligenciahányadosa, annak segítségül ott van a belinkelt írás, illetve egy részlet a kigúnyolt „műből”, aki pedig ezek után sem veszi az adást, annak javaslom próbálja ki, hogy puhára esik-e a SOTE Nagyvárad téri épületének tetejéről. 

Ezt követően a totálisan felesleges, ám magas költségvetésű kádertemető Etikai Bizottsága, mint erkölcsi zsinórmérték elítélő határozatot hoz, az egyébként nem is tag Index-huszár megfeddéséről. Olyan gyönyörű és nyakatekert minősítésekkel operálnak, miszerint „kulturálatlanság”, „demokráciánkat veszélyeztető gyakorlat”, „gusztustalanság elszabadulása”, de terminus technikusokkal sem szaroznak, bevetik a „közerkölcs”, az „alkotmányos szabadságjog”, illetve a „szakmai etika” című klasszikusokat is. Aki pedig eddig nem röhögte volna le magát a sárga földig, az ennél a résznél már biztosan megteszi: „érdeklődve várjuk, milyen hivatalos intézkedések születnek”. 

De ez még nem a csúcs, a Halák László vezette gittegylet némi felsőbbrendűségi tudattól vezérelve, bár a kutya sem kérte őket erre, az egész ország nevében protestálnak: „Magyar Köztársaság törvénytisztelő, az alkotmányos szabadságjogokhoz ragaszkodó polgárai, tiltakozunk a kifogásolt tartalom és stílus terjedése ellen”. És akkor itt tetten érhetünk egy neuralgikus pontot, a kommüniké Achilles-sarkát! Hogy a picsában lehet egyszerre az állam reguláihoz hűnek lenni, és egy paródiáért kemény büntetéseket követelni? Alkotmányunk vagy a BTK mely passzusával ellentétes a humor, mint műfaj? 

A választ persze ne a noname, zéró morfémákból rekrutálódó „etikusoktól” reméljük. Az előző bekezdésben már megnevezett elnökük speciel ránézésre sem egy pallérozott elme, akinek valószínűleg annyi fogalma lehet az internetes kultúráról, az ott használt nyelvezetről, a modern újságírásról, mint Sas Józsefnek a minőségi humorról vagy Verebes Istvánnak a szakszerű televíziós műsorvezetésről. Aki nem tudja, tanítja, tartja az örökbecsű, és ennek a közhelyszerűségnek az időtállóságát ez a kis magyar abszurd ékesen bizonyítja. 

Kérem a tisztelt döntéshozókat, hogy a jövő évi büdzsé tervezésekor a MÚOSZ, az ORTT, és a többi hasonlóan értelmetlen debilgyűjtő működési költségeit, a köznyugalom megóvása érdekében, adóforintok helyett, trotilban szíveskedjenek kimérni. Köszönöm.

(Blogter, 2008. október 19.)