Vona gruppenführer nem kerülgeti a forró kását, egyből belecsap a lecsóba, ő bizony felgyújtaná, ledózerolná, és bónuszként sósavval feláztatná a két mamut televíziós csatorna székházát. Elmentek otthonról, édesfiam?

E sorok írója nem olthatatlan híve az RTL Klubnak és a TV2-nek, de azt tudomásul kell venni, hogy jelenleg e két óriás bitorolja a nézők mintegy háromnegyedét és a hirdetői piac közel kilenctizedét. Hosszúra nyúlna, és álmosító volna annak elemzése, miért alakult ez így. A lényeg, hogy ez kétségbevonhatatlan faktum és nem cionista hamisítvány. 

Vona Gábor a szép emlékű Magyar Hírlap hasábjain a sutaságot még tetézi is, idézem: „Sok millió ember vágyát mondtam ki október 23-án, amikor arról beszéltem, hogy amikor hatalomra kerülünk, porig romboljuk a Tv2 és az RTL Klub székházát. Nem udvarias taps, hanem gólörömszerű ünneplés fogadta a bejelentést. Igaz, utána kaptam kritikát, hogy nem volt teljes a lista, hiszen azt az ATV-t kihagytam a felsorolásból, amelyik az említett csatornákhoz hasonlóan rendszeresen sárba tiporja nemzeti hagyományainkat, és gúnyt űz a magyarokból.” 

Mellékkörülmény, de azért említsük meg, miszerint jogállamilag kissé necces volna vélt sérelmekért a pusztító tűz erejéhez nyúlni, főleg azok részéről, akik permanens ÁVH-terrorban érzik magukat. Mást sem hallunk Turbómagyarország irányából, minthogy itten sztálinista diktatúra izzik, az idegenszívű galíciai jöttmentek elszívják a nemzettesók elől a turáni levegőt. Ebből formál-logikailag az következik, hogy a radikális elnyomottak hatalomra jutásakor (tehát amikor piros hó száll majd alá az égből) éppen az általuk megvetetett módszerekkel ellentétes államberendezkedés következik majd be. Magyarán kezdetét veszi a mintademokrácia, a jog uralma, viszont egyik tankönyvben sem olvastam olyan passzust, miszerint ezek részét képeznék Néró római császár vezetési eszközei. 

Folytassuk tovább a szösszenet analizálását! Sokmillió ember? Tényleg? Mint említettem volt, a nap bármely szakában négyből három fogyasztó egészen biztosan a két említett médiumot sasolja, holott ötven másik adót is választhatna, de nekik mégis ez a páros company a favorit. Ez azt jelenti, hogy még a legforgalmasabb műsorsávban is éppen csak meghaladja az egymillió dobozfigyelőt azon honpolgárok száma, akik valamely más TV-társaságnál keresik a boldogulást. Így Vona sokmilliós becslése enyhén szólva is blöff, igaz az emberfia, saját fajtája között szónokolva, mindig felülértékeli támogatottsága mértékét. Amely nem mellesleg, a közvélemény-kutatások szerint, valahol egy százalék környékén bolyonghat (természetesen a közvéleményt szondáztatók is zsidók). 

Végül boncolgassuk meg a széljobb másik városi legendáját, miszerint a kertévék gúnyt űznek a magyarságból, sárba tiporják a nemzeti hagyományokat. Kissé szégyen, de az ökonómiai egyszeregyet kell előcitálnom. A médiamonstrumokat egyetlen szempont érdekli: a nézettség, hiszen ez alapján értékesíthetik a reklámidőt. Ha semmilyen más szempontjuk nincs, akkor miért lenne érdekük az ország, több mint 90%-át kitevő államalkotó nemzet fiait mocskolni? Halihó, itt pénzre megy a játék, nem holmi ideológiai légvárakra! 

Persze kézenfekvő lehet még egy, minimális valószínűségű magyarázat. Tételezzük fel, hogy az árpádsávval barázdált agyú prolik első emberének igaza van. Ebben az esetben viszont azt jegyezhetjük fel, hogy a médiákok (copyright Torgyán) pusztán kiszolgálják a nézők magyarellenes igényeit, azért hungarofóbok, mert a fogyasztók ezt várják tőlük. Ez persze csomolungmányi fikció, de nem nagyobb, mint a Vona-féle október 23-i retorikai bullshit.

(Blogter, 2008. október 29.)